Régi madarak új névvel

A huszonnegyedik órában vonaglik a nyugati szellem. 2024-ben az Amerikai Madártani Társaság számos égi vándor nevét átkereszteli. Politikai okokból. Újabb szintet lépett az eltörlés kultúrája. A Friedrich Nietzsche (1844–1900) német bölcselő által jósolt nihilizmus immár woke-tőrrel hadonászik. Hátba szúrja az európai származású ember örökségét. Felfedező kedvét, tudományos vezető szerepét vitatva.  

E téren nem is oly rég volt a tesztüzem. Akkor, mikor 2020-ban az egykori konföderációs hadsereg híres tábornokára, John P. McCownra (1815–1879) uta­ló madárnevet vastagcsőrű hosszúszárnyú madárra vál­toztatták. Vastag bőr kellett hozzá. De sikerült. A tár­­saság elnöke, Colleen Handel szerint ugyanis a „ne­vekben hatalom rejlik, és néhány angol madárnévnek olyan múltbéli asszociációja van, amelyek ma is kirekesztőek, károsak. Sokkal befogadóbb és nyitottabb tudományos folyamatra van szükség, amely a madarak egyedi tulajdonságára és szépségére fókuszál.” 

Ennek jegyében a francia hercegnőről elnevezett Anna-kolibri neve is röpül a névsorból, ahogy a Lewis fakopáncsé is. Meriwether Lewis (1774–1809) híres felfedezőként már nem számít elég píszínek. Nyílt hagyományellenesség, s alig burkolt támadás az amerikai történelem emléke ellen. De e faji ihletésű tradícióellenesség mögött más szándék is lapul. Az egyéni érdemek teljes tagadása, rég lezárt életművek kiradírozása a jelenből. És a múltból. Rossz hangzásúnak bélyegeznek neveket, mert egykori gazdáik kilógnak a mai nyugati öngyűlölet karanténjából. A történelmen kérik számon mai tévhiteiket. Orwelli módon. 

Érdemes megnézni a kék-fehér közösségi oldalt. Az American Ornithological Society profilján vijjogtak és trilláztak a „kényszer kalcsőr”, akarom mondani a cancel culture kapcsán. Az egyik bejegyzés a „valaha volt legostobább döntésként” jellemezte az ügyet, hozzátéve, hogy ezentúl is régi nevükön fogja hívni a madarakat. Széthúzást okoz, ez nem a madarászásról szól, kesereg a szerző. Egy másik felháborodott kommentelő pedig az asztalra csapott: „Egyszerűen undorító!” Persze sokan támogatták a kezdeményezést. Egy kis befeketítő „fehérezés” kíséretében. Nagy a baj a fejekben arrafelé.

Mi, Európa közepén akár legyinthetnénk is arra, hogy az Újvilágban újabb „búr nemzet” születik, hiszen önként mennek a kulturális vágóhídra. Csakhogy ezt az ideológiát Amerika rá akarja tukmálni az öreg kontinensre is. Ám mifelénk ellenszenves ormótlanság az önostorozással súlyosbított önfeladás. Nem tiszteletre méltó, ha valaki saját fészkébe rondít. Ezért itthon nem követjük az újabban szárnyra kapott butaságot. 

Ám jó szívvel gondolunk arra a hajdani angolszász országra, ahol a sápadtarcúak létrehozták Földünk első nemzeti parkját. A népre, mely egykor példát adott természetvédelemből. Azok számára is, akik százharminc esztendeje, 1893 telén létrehozták a magyar madártani intézetet. Egy ilyen kifacsart világban itthon mind erősebb ragaszkodással őrizzük nevüket. Szabadon.