Patkóban állnak

Virágnak új hajtása van. Egy nyugat-magyarországi zugolyban. Ugyan zavarában földbe gyökereznek a lábai – hiszen sokan mustrálgatják –, mégsem növény. Meg sem bokrosodik az Őrségi Nemzet Park Igazgatóság négyéves kancája. Kusza sörényét a muraközi lóról szóló összejövetelen rázza. S közben fiatalos nyugtalansággal húzza a kocsit. A zöld intézmény őriszentpéteri központjában zajlik a szellemi derbi. Szálljunk nyeregbe mi is!

  Tavaszias télbe ölti bájait Vas vármegye. Csak az itt őshonos fenyvesek idézik meg a hideg évszakot. Langy eső szitál kint. Bent pedig tető alá hoztak egy eseményt, hiszen újabb művel gyarapodott honi szakirodalmunk. E magyar hidegvérű tájfajta génmegőrzési programjának záróeseményén hallgatjuk Rácz András természetvédelemért felelős államtitkárt. Arról beszél, hogy az évente több mint tizenkétmillió forinttal támogatott projekt mára hatvan tenyésztőt és kétszáztizenhét lovat felügyel. Hiszen a nemzetipark-igazgatóság egyik kiemelt tevékenysége a génmegőrzés. Erre épül a természetvédelmi kezelés. Az őshonos állatfajták fenntartása kiemelt állami feladat, mely élelmezés- és élelmiszer-biztonsági stratégiai kérdés, hiszen régi magyar növényfajtáink és őshonos haszonállataink közkincsek és nemzeti örökségünk részei, hazánk szimbólumai. Az állam másfél évtizede támogatja a génmegőrzéssel foglalkozó intézményeket, szervezeteket és magánszemélyeket. A magyar kormány 2018-tól egy többéves génmegőrzési stratégia keretében több mint tizenkétmilliárd forintot szánt a génmegőrzési feladatokra. A megvalósult mintaprogramok egyike az őrségi magyar hidegvérű muraközi típusú ló fajtamegőrzése. Mesics László, a nemzeti park tájegységvezetője az elmúlt esztendők számszerű eredményeit ismertette.

  A muraközi ló régen és ma című új tanulmánykötetet Kovács-Mesterházy Zoltán és Németh Csaba, a nemzeti park vezetője szerkesztette. A direktor mutatta be e kiadvány erényeit. Két régi és egy mai írást tesz közzé az igényesen szép kiállítású kötet. Tudatosítva, hogy a muraközi ló újkori históriájának első két évtizedében döntő mértékben kötődik az Őrségi Nemzeti Park Igazgatósághoz. Hiszen a természetvédelem gondjaira bízott gyepterületek fenntartása és természeti kincseinek megóvása okán legelő háziállatokat tart, összekapcsolódva a régi magyar fajták génmegőrzésével és bemutatásának feladatával. Ezen állatok fajtakörét szaporította a 2002-ben létrejött igazgatóság a muraközi ló programjával. Azóta a térség a délnyugat-dunántúli természetvédelem egyik jelképévé vált.

  Történelmünk során közéleti jeleseink is rajongtak négylábú társainkért. Széchenyi István is írt könyvet a „Lovakrul”. Honatyáink parlamenti „patkóban” ülve szolgálják szülőföldjüket. A muraköziek pedig patkóban állva képviselik szűkebb pátriájukat. A lo­vas­nemzetet. Közös hát az utunk. E héten ezzel a derűs gondolattal búcsúzom az olvasótól.