Hasznos javaink a tavaink

Terpeszben áll a széki lile fiókája. A hetyke kismadár ifjabb dr. Tildy Zoltán (1917–1994) könyvborítóján szemez velem. Művészi fénykép, a szerző felvétele. A Fehértó című klasszikus művet az írója elnökölte Országos Természetvédelmi Tanács adta ki 1951-ben. Lapjain áthullámzik a múlt. Ebből idézek: „Széki lilék csapata gyakorlatozik a szélben. Fehér hasukon és szárnyuk alján meg-megcsillan az alacsony napsugár, felrajzolja őket az égre. Ha fordulnak, barnás felsőrészük belevész a háttérbe és láthatatlanná válnak.” 
A területet jó ideje már a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság óvja. Gázoljunk át a Tiszán! 
Keleti névrokonát Kardoskúton dédelgeti az anyatermészet, no meg a Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatóság. Tavasszal és ősszel a Kárpát-medence egyik legfontosabb madárszállójaként ismert. A nyílt vízen átvonuló partimadarak, vadludak, darvak és récék bontogatják szárnyaikat. 
Errefelé természetvédelmi szempontból nagyon értékesek a Lófogó-ér bárányparéjos vakszikesei és mézpázsitos szikfoktársulásai. Idén tavasszal is költöttek nagy godák a Fehér-tó térségében. A szakemberek szerint egy pár költése biztos, de az esőzések hatására akár újabbak is kedvet kaphatnak a fészekrakásra. Tavasszal a környéken csupán a Lófogó-érnél maradt vizes terület. Ott már április közepe óta megfigyeltek nagy godákat. A nemzeti park munkatársai május elején látták, hogy az égi vándor tojásokra száll. Rendszerint négyet raknak: a hím és a tojó felváltva kotlik. Az utódok három hét után kelnek ki. Szüleik egy hónapos korukig etetik őket a fészekben. 
Emelkedjünk velük a táj fölé! Tollunk van, ha szárnyunk nincs is. Így is elérkezünk a Dunántúlra. A Fertő fölött körözünk. Alant valami kúszva tekereg a zöldben. Nemrégen ugyanis rákosivi­pe­ra-telepítéssel gyarapodott a vidék faji sokszínűsége. A fokozottan védett területre negyvenkilenc rákosi viperát helyeztek ki a szakemberek, mesterséges üregekbe. A telepítés sikerességét a szakemberek nyomon követik a következő években, az eredményekről folyamatosan be fogunk számolni. A nyolcvanas évekig éltek e helyütt a hüllők, aztán kipusztultak, egykori élőhelyük is múlttá lett. Újratelepítésük helyszínének kiválasztásakor fontos szempont volt, hogy legyen elég táplálék, kellő mennyiségű búvóhely. Az, hogy az ember lehetőleg ne zavarja meg a csúszó-mászókat. Hiszen zajosan terpeszkedő modern világunkra joggal kiabálhatnának kígyót-békát a rákosi viperák. De mi is felszisszenhetünk, ha a fogyatkozó élet­te­rekre gondolunk. 
Ám mielőtt beletörne szellemi méregfogunk a való világba, haladjunk tovább derűsebb gondolatokkal telve. Nyár van, különösen időszerű hát a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság nyújtotta kalandozás. A megszépült Hegyestű Geológiai Bemutatóhely 2024. június 1-jén nyitott újra. Játszótér épült, és immár kültéri pihenőágyak, padok és asztalok is várják a kirándulókat. Aki pedig nem rest mászni, annak pa­­zar kilátás lesz az osztályrésze. Egy bazaltvulkánról, a magyar tenger felé tekintve. 
Vass Krisztián