Porló idő nyomai

Bár a nemzeti park hivatalos története 1985-ben, a valódi történet 230 millió évvel ezelőtt kezdődött – e szavakkal kezdte köszöntőjét Veress Balázs. Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság vezetője így idézte fel a Baradla-barlang kialakulásának távolba vesző múltját. A térségben hullámzó hajdani tengerből kiemelkedett hegyek meszes kőzetei közé utat vájt a víz. Nyomai maradtak a porló időnek: ősmaradványokra lelhet a kutató szem. Ezeket őrzi az állami természetvédelem immár negyvenesztendős szervezete. 

Háttérben, a kivetítőn jelkép: a foltos szalamandra, az ünneplő intézmény címerállata. Előtte az asztaloknál pedig azok, akik e logó jegyében munkálkodtak. Ahogy a direktor fogalmaz: „Sokan vannak itt ma is, akik a kezdetektől velünk dolgoznak. Évszázadot átlépő intézményt építettünk, tartalommal töltöttük meg a jogszabályokat.” Elődje, Buzetzky Győző a nemzeti park első irányítójaként emlékezik a régi időkre. A tekerős telefonra, az egykori körülmények szabta lehetőségek korszakára. Persze, tehetjük hozzá, minden indulás nehéz. 

Lelkesedésben mindenesetre nem volt hiány. Ebből merítettek erőt, mikor kialakították a védett területek rendszerét, megmentettek egy őshonos magyar lófajtát, vizes élőhelyeket állítottak helyre, kolostort restauráltak, farkast és medvét kerestek, denevéreket gyűrűztek, és gyerekek nemzedékeit tanítottak a természetszeretetre, natúránk kincseinek tiszteletére. 

Rácz András korabeli újságok másolataiból készített összeállítást nyújtott át a nemzeti parknak. A természetvédelemért felelős államtitkár fel is olvasta az Észak-Magyarország című megyei napilap cikkét. Az 1985. január 17-én megjelent számból idézve: „A hortobágyi, a kiskunsági és a bükki után megalakult az ország negyedik nemzeti parkja: Aggtelek. Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal kezelésében működő nemzeti park területe a korábbi, mintegy 20 ezer hektáros, tájvédelmi körzetével azonos, az aggteleki karsztvidéket és a hozzá szorosan kapcsolódó tájegységet foglalja magába.” S Rakonczay Zoltán (1929–2018), az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal akkori elnökének könyvével emlékezve. A természetvédelem története Magyarországon című 2009-es opusz alapműnek számít. Ebből osztott meg citátumot a közönséggel: „Ez a nemzeti park volt az első, melynek igazgatóságát nem a semmiből kellett létrehozni, hiszen technikai, ügyviteli és idegenforgalmi szakemberek már voltak, és a természetvédelmi létszámot kellett kiépíteni.” 

Közben kézbe veszem, forgatom az évfordulóra készült, téglalap alakú színesfém emlékérmét. Háromezer forintos névértékű, különleges formájú, szép darab. A zöld hivatás ereklyéje. 

Négy évtized pörög le a vásznon a sátor árnyékában. Közel a barlang szájához, mely némán is mesél. Ezen a napon azonban jeles jubileumi szószólói is akadtak. Körbenézek a seregleten. Jó tudni, hogy a hétköznapok zöld egyenruhás őrei, civil kollégáik és a helyiek gondjára vannak bízva az évmilliók vajúdta cseppkövek. S mindaz, ami körülöleli a mélybe fúrt járatokat. Táj és nép egységében.