Új fejezet nyílik

Borsodi-Mezőség, Nagyecsér. Szellemváros-hangulat. Üres házak, beszakadt tetők és méteres gaz. Elnéptelenedett falu templomtornya meredezik az égre. Eltűnt falu. Holt utcáin a csend támolyog roskadtan. Mezei János tájegységvezetővel sétálok az omladozó falak között. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre felidézi gyermekkori emlékeit. Az isten házával szemben állott a kocsma és a bolt. Oda járt hajdanán ő is vásárolni. Ma már visszavette a természet, nyoma sincs. Könnyű préda a vályogtégla. Nem küzd az idővel, eggyé válik a földdel, amiből vétetett. A vég és a kezdet örök váltakozása: maga az élet. A közeli Batúz-tanyán azonban új fejezet nyílik. Ez a nagyszabású beruházás nemcsak a térség egyedülálló élővilágát, hanem a helyi közösségek mindennapjait és gazdálkodási lehetőségeit is új alapokra helyezi. A tájvédelmi körzet szívében, Szentistván külterületén.

Rácz András szakállamtitkár beszélt erről Tiszabábolnán. Arról, hogy a Batúz-tanya nemcsak a Borsodi-Mezőség egyik legértékesebb zöld bástyája, hanem a magyar természetvédelem innovatív példája is: ötvözi a hagyományos, külterjes állattartást a korszerű élőhelykezelési módszerekkel, miközben génmegőrzési programokban és a környezeti nevelésben is részt vállal. Az útjavítás mellett bővül a központ eszközparkja is. És hát ne feledjük, e vidék a ritka magyar szöcskeegér egyetlen ismert élőhelye a világon, amelynek fennmaradása nemzetközi jelentőségű ügy. A fejlesztés jelentősen javítja a faj számára létfontosságú élőhelyeket is. Azért, hogy a natúra élővilága ne jusson Nagyecsér sorsára. 

A Rónai Kálmánné vezette állami intézmény Tarna-Lázbérc térségében is ez a feladat. Ennek érdekében a kezdeményezés nem csupán a meglévő tavak és lápok ökológiai állapotjavítására összpontosít, hanem új, mesterséges vízfelületek létrehozását célozza. S a kétéltűek biztonságát szolgáló terelőrendszerek kiépítését is magába foglalja. Rácz András erről már Bánhorvátiban tájékoztatta az egybegyűlteket. Az elmúlt években ugyanis számos értékes élőhely szűnt meg vagy száradt ki idő előtt a térségben. Ez pedig fenyegeti a kétéltűek, hüllők, szitakötők és madárfajok jövendőjét. És persze más fajokra is káros hatással lehet. 

Erdőben zötykölődünk, ráz a kocsi. A Bodó-tó partján állok. Szép tavaszi késő délután van, a víz fölé hajlik a tölgyfalevél. Mederkotrással fogják lassítani a pusztulást hozó feltöltődést. Tovább haladunk. 
A trianoni Magyarország legnagyobb szurdoka felé. Az Upponyi-szorosnál fészkelő szürke gémeket nézünk a lencsén át. Távolból. A túlparton olykor szárnyra is kapnak. Ahogy mi is, átvitt értelemben. Már Sáta község felé igyekszünk, egyre felfelé. Alattunk fekszik az egész víz vájta palás, mészköves természeti csoda, no és persze átellenben a lent ülő falu. A Kéri-tónál nézünk a jövőbe: itt is természetvédelmi beavatkozásra lesz szükség. Így is lesz, ahogy a Verőlápai-tónál is. A vöröshasú unka, a dunai tarajosgőte és a gyepi béka birodalmában. Nógrádban.