Utunk Regéctől Tarcalig

Mesés tüzérségi erődítményéről Sátoraljaújhely házai fehérlenek, ahol a Koporsóhegy magasodik. Mögötte Borsi foltja, a nagyságos fejedelem szülőfaluja. Közte a hazánkat szétszabdaló trianoni határ. Innen fentről nem látszik az a botor vonal a térképen. Nem is létezett soha. Akkor sem, amikor e falakról a gyermekéveinek első szakaszát itt töltő II. Rákóczi Ferenc (1676–1735) tekintett északra, ahol bölcsője ringott. Ez alkalommal – zöld nyelven szólva – a Zempléni Tájvédelmi Körzetből átlépünk a Tokaj-Bodrogzugi Tájvédelmi Körzetbe, Tarcal erényeit mustrálva. 

Kezdjük utunk első, regéci állomásánál! A Veress Balázs vezette Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóságban járunk. A Zempléni Tájvédelmi Körzet 1984 végén alakult. Hegyeit főként lomberdők borítják: tölgyesek, gyertyános-tölgyesek és bükkösök, égeresek törnek az égbe, a völgyekben futó patakok. Itt-ott nyíresek, sziklaerdők találhatóak. Felházi László nemzeti parki tájegységvezető kalauzol bennünket a regéci magasba érve. Megtudjuk, hogy a XIII–XIV. század fordulóján az Aba nemzettség által építtetett várat 1686-ban a labancok lerombolták. A kurucok legendás vezére azonban itt töltötte gyerekkorának első szakaszát. Erről ad számot a 2016-os műemlék-helyreállítás, mely a négy­szintes öregtornyot izgalmasan látványos, korszerű kiállítótérré alakította. Körpanorámával vár a vár. Zegzugos belső tereken kalandozhatunk vissza a múltba. Megelevenedik a régi ebédlőpalota, a fehér sütőház. Ez utóbbi azért kapta nevét, mert a vár utolsó korszakában, Zrínyi Ilona (1649–1703) idejében a fejedelmi asztalra kerülő fehér kenyér készítésére berendezett térként szolgált. 

Túránk második helyszíne a Tokaj-Bodrogzugi Tájvédelmi Körzet. A körzetnek két nagy része van. Az egyik a Tokaj-Hegyaljához tartozó Nagy-Kopasz, az ország egyik legnagyobb kiterjedésű vulkanikus szigethegye. A másik a Bodrog–Tisza ártér, mely, hogy a nemzeti park honlapját idézzem: „Tavasszal ezüstös színbe öltözik a két folyó megáradt, csillogó vizétől.” Tarcal a körzet takaros és kisvárosias községe. Nem csak a jó bor zamatával, de fehérre meszelt parasztházakkal, kastélyszállóval csalogatja az ide térőt. A Nagy-Kopasz-hegy délnyugati lábánál fekszik. A monda szerint a település Tarcal vezérről kapta nevét, még Árpád vezér korában, Rákóczi földjén. Kuruc hagyományokkal bíró múlttal falja a jelent. A terület 1986 augusztusában, 5318 hektár kiterjedéssel lett védetté nyilvánítva. Nemrég megújult Tokaj-Hegyalja értékes helyi védettségű műemlék épülete, a fenyőgerendás, XVIII. század végi Prefektus-ház. Egykor ebben a házban lakott és dolgozott a királyi földek intézője, a koronauradalom prefektusa. Később református iskolaként, majd általános iskolaként működött. Most újra a település éke. Utcafrontos homlokzata előtt szétnézve látni, ahogy macskaköves, szép terecske vezet a falu fölé emelkedő gránitszobros dombra. Történelmi hangulatot áraszt a nyugalom. Sétánkon velünk tart a térség országgyűlési képviselője, Koncz Zsófia, neki dicsérem a környék patinás bájait. Van is mire büszkének lenniük.