Jégvilágban jól érzem magam

1. Mi az első meghatározó fotós élménye?

– Huszonötévesen kaptam egy fényképezőgépet. Egyiptomban, egy búvárszafari-túra alkalmával a hajón dolgozó embereket kaptam először lencsevégre. A képeimmel magyar fotópályázaton különdíjat nyertem. Akkor már tudtam, hogy ezzel akarok foglalkozni.

2. Mely tulajdonságai azok, amelyek elvezették az álmai beteljesítéséhez?

– Az emberek felé nyitottság és szeretet van bennem. Az érdeklődésem, a munkámban való rugalmasságom és alkalmazkodóképességem, amik szenvedélyből fakadnak. Továbbá a folyamatos készenlétre való hajlandóság, és az ismeretlenbe lépés bátorsága segíti a céljaim elérését.

3. Miért a sarkvidéki klímakutatás került fókuszba a munkájában?

– Tizenegy éve kaptam meg az első megbízásom egy amerikai magazintól, hogy fényképezzek sarkvidéki kutatást. Már a jégtörőn utazva, s az expedíció során végig megéltem azt az eufórikus érzést, amelyre mindig hallgatok. Az öröm az iránytűm, amely mutatja, merre menjek tovább. Ott és akkor megfogadtam, hogy a fotográfiai munkámban a sarkvidéki életet akarom bemutatni.

4. Hogyan fogalmazná meg a hivatásbéli küldetését?

– Főleg az északi-sarki vidékre koncentrálok, mert ez a bolygó leggyorsabban felmelegedő régiója. Az arktiszi térségben átlagosan három-négyszeres sebességgel nő az átlaghőmérséklet, a Spitzbergákon pedig a hőmérséklet-emelkedés üteme hétszerese a globális átlagnak. Erős küldetéstudat él bennem, és szerelem a jégvilág felé.

5. Mi az, ami leginkább lenyűgözi ebben a világban?

– Képeimen a számadatok mögött rejlő kutatók életét mutatom meg. Elvarázsol az az elköteleződésük. Arra fordítják az életüket, hogy információval szolgáljanak nekünk a környezeti változásokról. Annak szenteltem a munkámat, hogy az ő mondanivalójukat lefordítsam egy vizuális nyelvre, ami mindenki számára befogadható, érthető.

6. Mi jelenti a jeges északon a legnagyobb kihívást?

– Az egyetlen kihívás az alvás hiánya. Az első utamon három-négy órát pihentem naponta. Nem is tudtam volna többet, annyira elvarázsolt a táj. De ezt sem élem meg nehézségnek, mert ott lehetek, ahol igazán szeretek. A hideg, a jég birodalma igazán az én világom.

7. Mennyi időbe, tervezésbe telik egy kép elkészülése?

– A gondolataimban előbb megszületik egy kompozíció, majd várom, hogy megtörténjen. Az egyik expedíción a menedékházban, vacsora után, amikor kinyílt az ajtó, gyönyörű fény áramlott be. Meg akartam örökíteni ezt az élményt, ezért minden étkezés után ott álltam, és vártam. Bent épp a cipőjét vette fel valaki, míg egy másik személy kint simogatta a kutyát – ez volt az a tökéletes pillanat.

8. Hogyan kell kezelni az elmulasztott lehetőségeket?

– Próbálok nem rágódni ezeken. A mostban élek, a jövőbe tekintek.

9. Mivel foglalkozna szívesen, ha más hivatást kellene választania?

– Fiatalon azt gondoltam, hogy grafikus leszek, mert történeteket akartam vizuális módon elmesélni. De féltem erre a pályára lépni, hogy meg lehet-e ebből élni. Végül közgazdász lettem, mert azt egy olyan „Jolly Joker” szakmának gondoltam, amivel sok mindent lehet kezdeni. Az International Center of Photo­graphy elvégzése után fotográfus lettem. Egyelőre nem tudom elképzelni, hogy mással foglalkozzak.

10. Milyen idézetet tenne ki a hűtőajtóra, hogy minden reggele ezzel induljon?

– A pozitív gondolatok ereje – nem idézetként tenném ki, sokkal inkább emlékeztetőül, hogy minden napomat eszerint töltsem.

11. Kíváncsiságból kivel cserélne életet egy napra?

– Egy asztronautával. Ha egyetlen fotográfus feljuthat a nemzetközi űrállomásra, az én szeretnék lenni. Ha nem a sarkvidékkel, akkor űrkutatással foglalkoznék. Fantasztikus érzésnek, teljes személyiséget átformáló élménynek tudom elképzelni, amikor az ember egy ablakon át kitekint a világűrbe és láthatja a Földet más nézőpontból.

12. Miként formálta a 28 átélt expedíció?

– Segített, hogy könnyebben elfogadjam a váratlan helyzeteket, az élet folyamatos változását. A másik, amit megtanultam a hosszabb útjaim során, amikor a bepakolt két nadrág, a három pulóver elég, hogy feleslegesen semmit se vásároljak.

13. Milyen célok lebegnek még szemei előtt?

– A céljaimról nem szeretek beszélni, amíg azok csak lelkemben dédelgetett álmok.

+1. Milyen képességet választana, ha egy szuperhős bőrébe bújhatna?

– Ha az éjszaka folyamán egy képességet magamra vehetnék, akkor még egy nyelven beszélnék. A német, angol és magyar mellett negyediknek a norvégot választanám, amit tanulok is. Máskülönben a távolság átugrása hasznos lenne, mert akkor még többet tudnám a családomat meglátogatni Magyaror­szágon.