A pillanatban maradni
N. Nagy Zoltán a hazai kortárs krimiirodalom egyik legizgalmasabb és leghitelesebb hangja, aki exnyomozói múlttal a háta mögött kalauzolja az olvasókat a bűnügyi nyomozások sokszor rideg, bürokratikus és lelkileg megterhelő világába. Korábbi sikersorozata, a Babits-gyilkosságok után tavaly új fejezetet nyitott a Lelkek őrzője című regényével. A Gabo Kiadó gondozásában az ünnepi könyvhétre érkezett legújabb krimije, a Fekete labirintus, amiben egy múltbeli tragédia és a jelen sötét szálai mesterien fonódnak össze. Köteteiben a skandináv krimik sötét, lélektani mélységét ötvözi a sajátosan hazai, felismerhető helyszínekkel.
Kép: N. Nagy Zoltán író
1. Hogyan érez szülőhelyével, lakóhelyével kapcsolatban?
– Békéscsabán születtem, az Alföldön, és ott is éltem a húszas éveim elejéig. Bár az élet elsodort onnan, de a mai napig nagyon szeretem a nyugodt, kiegyensúlyozott erőt, ami azon a környéken a földből árad. Jelenleg a főváros agglomerációjában élek, de tudatosan úgy választottuk meg a lakóhelyünket, hogy közel legyen a természethez. Imádom a csendesebb, erdőközeli életet.
2. Mit szeret önmagában?
– Talán a kitartásomat. Önmagammal kapcsolatban mindig szkeptikus vagyok, és arra tanítottak meg az évek, hogy az életben mindenért tenni kell, a kitartó munka mindig meghozza az eredményt.
3. Kíváncsiságból kivel cserélne életet egy napra?
– Ezen elgondolkodtam egy pillanatra, de aztán rájöttem, hogy valójában nem cserélnék senkivel még egy napra sem. Hálás vagyok azért az útért, amit eddig megtettem.
4. Mivel lehet kikergetni a világból?
– Az értetlenség és türelmetlenség rendkívül bosszantó számomra. Szerintem sokkal nyugodtabb lenne a társadalmunk, ha elfogadóbbak és megértőbbek lennénk egymással.
5. Bántja-e valami, amit elszalasztott az életében?
– Nagyon nehéz, mert az emberi elme folyamatosan jár, pörög, elemez, de megpróbálok mindig a jelenben lenni és a pillanatban maradni. Ebből következően nem bánok semmit, a megtett úthoz hozzátartoznak csalódások, veszteségek, kimaradt lehetőségek. Ezek nélkül azonban nem lennék a mostani önmagam.
6. Melyik korban, történelmi korban élne szívesen?
– A jelenben. Egy csodálatos, folyamatosan változó korszakban élünk, a technológiai forradalom részesei vagyunk, nem cserélném semmire.
7. Mivel foglalkozna szívesen, ha más hivatást kellene választania?
– Ha lenne rá lehetőségem, pszichológus lennék. Végtelenül érdekesnek tartom a lelki folyamatokat, az emberi természetet.
8. Milyen idézetet tenne ki a hűtőajtóra, hogy minden reggele ezzel induljon?
– Van egy remek mondás, ami azt hiszem, Lao-Cétől származik. A leghosszabb út is egyetlen lépéssel kezdődik. Szerintem az élet minden területére érvényes.
9. Van-e olyan értékes vagy értéktelen tárgy, ami különösen fontos az önnek?
– Nincs ilyen. Sokkal jobban kötődöm emberekhez, mint tárgyakhoz. A családom a legfontosabb számomra.
10. Van-e kedvenc írója?
– Sok kedvenc íróm akad. Nagyon szeretem Donato Carrisi lélektani krimijeit és James Clavell szövegeit, különösen A sógun című regényt.
11. Milyen jó tanácsot, tanulságot osztana meg velünk, amit a saját kárán, saját tapasztalatai alapján tanult meg?
– Mindig hallgassunk a belső hangunkra, és ha lehetséges, kitartóan kövessük. Hiszem, hogy tudat alatt mindenki tudja, hogy mi a jó neki.
12. Mi a kedvenc érdeklődési területe?
– Az olvasás és a filmnézés, illetve minden, ami a történetmeséléshez köthető. A történetek eresztenek gyökeret közénk, a történetek határoznak meg, kötnek össze bennünket.
13. Milyen zenét szeret?
– Rock minden mennyiségben.
+1. Milyen képességet választana, ha egy szuperhős bőrébe bújhatna?
– A kedvenc szuperhősöm Batman, mert neki nincs szuperképessége.
