Mese

Útra ment egyszer egy diák. Útjában elestéledett egy királyi városban, bejelentkezett hát a királynál és szállást kért éjjelre. A diák jóforma legény volt, talpraesetten beszélt, s ügyesen viselkedett. A királynénak ez figyelmére esett, s minthogy eladó lánya volt, úgy vélekedett, hogy hátha királyfiú ez a legény, s lánynézőbe jött, s csak azért öltözött diáknak, hogy ne ismerjék meg. Ezt a gondolatot a király is helyesnek vélte, sőt a lánya sem ellenkezett. A fiatalok szerelembe estek és egybekeltek.
Álló esztendeje volt már, hogy boldogan együtt éltek, mikor a király szekérre rakta őket és útnak eresztette, mondván: a diák-király mutassa meg feleségének a maga országát. A diák csak most ijedt meg. Szepegett, de végül elszánta magát. Azt gondolta magában: "Elindulok vele, s ha nem lesz egyéb, elszököm és visszamegyek a kollégiumba."
Elindultak, s addig mentek, míg egy nagy erdőbe nem értek. Egyszer csak a diák félrement, s egy árokban vetkőzni kezdett, hogy a diákgúnyában elszökhessék. Nem messze ott hevert egy hétfejű sárkány. - Ki vagy, mit keresel itt, mit akarsz? - kérdezte a diáktól. Az meg szép sorjában elmesélte az egész dolgot, hogy miért is akar megszökni.A sárkány meghallgatta, majd azt mondta rá: - Kár volna elszöknöd, folytasd az utadat. Amint az erdőből kiérsz, meglátsz egy lúdlábon forduló rézvárat. Menj be abba, és lakjál ott békében feleségestül, míg a vár mozogni s forogni nem kezd. De akkor aztán kotródj, mert akkor én megyek oda haza, s ha benne kaplak, vége az életednek.
Minden úgy történt, ahogy a sárkány mondta. Jól találták magukat a rézvárban két esztendőn keresztül, s már maga a diák is csak hinni kezdte, hogy ő mégiscsak király. De egyszer a vár mozogni s forogni kezdett. Megbúsul a diák, s kimegy a vár elé, ott sétál nagy szomorúan alá s fel. Szembejön vele egy vén banyó, s kérdezi tőle: - Mi bajod, felséges királyom? - Az a baj, hogy nem vagyok király, mégis annak kell lennem - s elbeszélte az egész dolgot mostanig.- Köszönd, hogy nem titkoltad el előlem a dolgodat - mondta a banyó. - Én a kurucos királyné vagyok, a hétfejű sárkány legfélelmetesebb ellensége. Azért azt tanácsolom: süttess igen hirtelen egy cipót egymás után hét sütéssel. Ezt a cipót tétesd ki a várkapuba, mikor a sárkány megérkezik. A cipó majd úgy megfelel a sárkánynak, hogy az téged sohasem fog háborgatni, s a vár mindenestül a tied marad.
Hitte is meg nem is a diák, de a cipót azért csak elkészíttette és kirakta a várkapuba. Mikor a nap felkelt, jött a hétfejű sárkány. A cipó mindjárt megszólította: - Hé, itt én vagyok az őrző, ide az engedelmem nélkül nem mégy be. Ha be akarsz menni, előbb ki kell állanod azt, amit én kiállottam. - Nekem ide csak be kell mennem! - mondja a sárkány. - Micsoda próbákat állottál ki hát?
A cipó elbeszélte, hogy őt, mikor mag volt, felásott földbe takarták, ott elrothadt, kikölt, felnőtt, sok hideget, meleget, esőt, havat kiállott, mégis termett. Aztán levágták, összekötözték, megcsépelték, összemorzsolták, meggyúrták. Azután hétszer egymás után tüzes kemencébe vetették.A sárkány tudta, hogy ő mindazt ki nem állhatja, ezért úgy nekiharagudott, hogy mérgében kihasadt és elpusztult. A diák pedig aznaptól fogva ura lett a sárkány országának.
Ha tudnám, hogy ilyen szerencsével járok, mint az a diák, én is a mai szentséges napon beállanék diáknak.
(Magyar népmese)