Évfordulók

Albert Schweitzer, a XX. század jeles humanistája 130 éve született (1875-1965). A családi hagyományt követve a filozófiai és teológiai szak elvégzése után evangélikus lelkész lett. Mivel szenvedélyesen vonzotta a zene is, orgonálni tanult. Bach zenéjének elemzése és az orgonaépítészet egyaránt lebilincselte. Hosszú és áldozatkész élete során kora egyik polihisztoraként a keresztény hit és a modern tudományos gondolkodás összeegyeztetésén munkálkodott.
Már gyakorló papként dolgozott, amikor valóra váltotta ifjúkori álmát: az egyházi szociális munkában szerzett tapasztalatai alapján 38 évesen orvosi diplomát szerzett. 1913-ban az afrikai Gabonban beállt miszszionáriusnak, hogy a leprásokat gyógyítsa. Lambarénében, a trópusi őserdőben kórházat alapított, és a bennszülöttek ezreinek életét mentette meg. A hit, a muzsika és a gyógyítás mestere több mint négy évtizeden keresztül Afrikában élt. Gyakorolta orvosi hivatását, közben folytatta orgonaművészi, zenetudósi, írói munkásságát.
A sokoldalú és fáradhatatlan munkabírású Schweitzer könyvet írt Johann Sebastian Bachról, Pál apostol misztikájáról, India nagy gondolkodóiról. Saját életét örökítette meg az Orvos az őserdőben, Gyermekkorom és ifjúságom emlékeiből, Afrikai történetek című köteteiben. Előadásai, hangversenyei és művei révén Európában sikerült annyi pénzt összegyűjtenie, amennyiből a kórházát kibővíthette.
A minden felekezet által elismert teológus, valláskutató és zeneművész 1952-ben Nobel-békedíjat kapott.