Jeles napok

A XIII. században élt királylányt még magzatkorában ajánlották fel szülei - IV. Béla király és hitvese - isteni szolgálatra, csak fejeződjék be Magyarországon a tatárok pusztítása. A kérés meghallgatásra talált, és a tatárok, ahogy jöttek, az országból olyan hirtelen távoztak. Az apácazárdába adott királylány pedig apró gyermek korában megérezte küldetését: járjon "Csaba királyfi útján, honnan a magyar szentek vigyázzák az ország sorsát" (Thurzó Gábor). Hogy cselekedetei mennyire időszerűek lennének napjainkban is, azt példázza Gárdonyi Géza szereplőjének, Jancsi fráternek, a kertész barátnak kesergése Margit halálakor: "Istenem, Istenem, mennyit szenvedett! Miért? Gonosz, rossz emberek a földnek bőségében töltöznek, és ő, a fehér lélek, a szegénység asztalánál a morzsákat is alig ette. Miért gyötörte magát, miért vezekelt? Miért szolgált még a cselédeknek is?" Tusakodását látomásában Margit szelíd szavai szakítják meg: "Jó fráter! Miért homályos neked az én szenvedésem? Nem láttad-e mily romlottságban él ez a nemzet? Mily állatiságba süllyedtek a dús főnemesek is? Nem láttad, mennyien jöttek a cifra, kevély és elhízott asszonyok a szigetre ékszerekkel terhelten? Jöttek az én meglátásomra, hogy meginduljanak az én alázatosságomon, szegénységemen és ájtatosságomon. Hozzák az ország minden részéből gőgös leányaikat, hogy az én példámra Isten felé nézzen legalább egy tagja a családnak. Nem láttad, hogyan ismerték meg kicsinységüket, szívük keménységét az én alázatos nagyságom láttára?"