Évfordulók

Negyvenhét esztendeig tanított a marosvásárhelyi református kollégiumban matematikát, fizikát és kémiát Bolyai Farkas. A tudós professzor 230 éve, 1775-ben született. A székely nemesi család sarját csodagyereknek tartották, hatévesen már járatos volt a latin nyelvben. Sokoldalú tehetsége a fejszámolás, a nyelvek és a zene terén egyaránt megmutatkozott. A nagyenyedi és a kolozsvári tanulóévek után Göttingában, majd Jénában járt egyetemre. Itt ismerkedett meg a matematikusok későbbi "fejedelmével", Gausszal. A vele folytatott eszmecserékben, majd a levelezésükben gyökerezett életre szóló szakmai elkötelezettsége. Ekkor tűzte ki célul az euklidészi geometria párhuzamossági tételének bizonyítását.
Bolyai Farkas tehetsége fiában, Jánosban, minden idők egyik legeredetibb gondolkodású matematikus zsenijében teljesedett ki. Az apa kivételes tehetségű gyermekének tanulmányait maga irányította.
Bolyai Farkast 1832-ben a Magyar Tudós Társaság a tagjává választotta, ám nem tudományos munkája, hanem szépirodalmi alkotásai miatt: írt verseket, drámákat, elmélyedt a zeneelméletben, néprajzban, nyelvészetben. Ugyanakkor feltalált több új szerkezetű fűtő- és főzőkemencét, kísérletezett gyógyítással, kertészkedett, bérbe vette a kollégium kocsmáját. Többszöri agyvérzés után, 81 évesen érte a halál. Végrendeletében "nyolc x alatt sok x-et írt" öreg professzornak nevezte magát. Kívánságára egyházi szertartás és harangszó nélkül temették el, de hozzátette: "az oskola csengettyűje szólhatna".