Évfordulók

Minden idők legeredményesebb magyar olimpiai résztvevőjének számít Gerevich Aladár kardvívó (1910-1991).
A kilencvenöt éve született élsportolót Miskolcon dolgozó vívómester édesapja vezette be a kardforgatás tudományába, majd Budapesten a neves olasz edző, Italo Santelli tanítványaként emelkedett a legjobbak közé. A magyar kardvívás virtuóza első olimpiáján, 1932-ben Los Angelesben csapat-aranyérmet szerzett. 1960-ban Rómában szerepelt utoljára - már ötvenévesen - az aranyérmes csapatban. Kitartása, eredményessége és tehetsége egyaránt lenyűgöző. Hat olimpián (pedig a második világháború idején két olimpia ki is maradt az életéből) hétszer végzett az első helyen - ebből egyszer egyéniben, 1948-ban. Ezenkívül 1937 és 1958 között tíz világ- és öt Európa-bajnoki címmel is büszkélkedhetett. Összesen 34 országos bajnoki címet ért el.
Korszerű kardvívás címmel könyvet írt arról a sportágról, amelynek hosszú élete során mestere lett. Utolérhetetlen világklasszisként három évtizeden át forgatta kiválóan a tőrt és a kardot. Aktív sportpályafutása befejeztével a Vörös Meteor, a Honvéd, a BVSC és a Vasas edzőjeként és vívómestereként nevelte a fiatalokat. Nyolcvanegy esztendősen a halhatatlanok klubjának tagjává választották.
Családtagjai is kiemelkedő sporteredményeket értek el: felesége, Bogáthy Erna bronzérmes tőrvívó, idősebb fia, György, sikeres edző. Másik fia, Pál három olimpián két bronzérmet szerzett, egyéniben egyszer, csapatban négyszer nyert világbajnokságot.