Évfordulók

Nyolcvan esztendeje született, tizenhat éve nincs már köztünk a színész Kálmán György (1925-1989).
Kortársai, akik láthattuk színpadon, ma is könnyen felidézzük ősz szakállú, fiatalos arcát, rezignált bölcsességét, halljuk bársonyos hangját, jellegzetes hanghordozását. Nagy színész volt, rejtőzködő, különös egyéniség, aki korunk emberének tépett, vívódó lelkét, önbecsapásait és álmait sajátjaként ismerte és alakította.
A második világháború utáni nagy színésznemzedék tagjaként 1953 és 1980 között játszott a Nemzeti Színházban. Legendás sikert és nagy kiugrást hozott számára A tojás érvényesülni vágyó fiatalembere. Utána sorjáztak emlékezetes alakításai: az ügynök kisiklott életű fia Timár József oldalán; a bőrnadrágos, fanyaron kétkedő Lucifer; a sors csapdájában vergődő Bolyai János; a Lear király bölcs Bolondja; a töviskoszorús, letargikus Marat; a nem hősnek született Dózsa Gergely; a Vajkból uralkodóvá emelkedő István; az álmában a pápai trónra került VII. Hadrián. Miller Bűnbeesés után című drámájában az író saját gyötrő lelkifurdalását vitte színre, hogy feleségét, Marilyn Monroe-t nem tudta önmagától megváltani. Alakmását, a bűntudattól szenvedő, majd az új szerelem megváltó ígéretében bízó ügyvédet Kálmán György szívbe markolóan, kivételes emberábrázoló képességgel formálta meg.
Sándor Iván színikritikus szavai szerint: "Ő maga volt minden szerepe, és ez kiszolgáltatottá tette. Mintha egy lélek lépett volna színpadra. Mintha átfújt volna rajta mindig a szél."