Évfordulók

Makacsul tartotta magát a korabeli társasági életben a legenda, hogy a nemes tartású, arisztokratikus külsejű színésznő, Lázár Mária (1895-1983) hercegkisasszonyként jött a világra. A száztíz esztendeje született művésznő 1942-ben megjelent Legyünk őszinték című önéletrajzában így cáfolta a mendemondát: "Apám, Czartoryski Zsigmond, Lengyelország szülötte, tagja az évszázados Czartoryski családnak, de hercegi rangot soha nem viselt. Őse, amikor a család többi tagjainak a hercegi címet osztogatták, úgy látszik, máshol volt elfoglalva. Anyám, Csíktaplócai Lázár Mária a Székelyföldről származott, és ennek a nemzetközi házasságnak volt a következménye, hogy megszülettem."
Pályája elején színházban és filmben hősnőket alakított. Dekoratív megjelenése, telt orgánuma, eleganciája a "végzet asszonya" szerepkörére tette alkalmassá. Később finoman kidolgozott, ironikus karakterszerepeket, nagyasszonyokat játszott. Archaikus ízzel, kissé teátrálisan, de gyönyörűen beszélt magyarul. Az idős korában is rendszeresen fellépő színésznőt Müller Péter a színpad utolsó királynőjeként jellemezte: "Királynő volt a színpadon, az öltözőben, az irodában, az utcán, a kórházban, a közértben és az autóbuszon. Belépett bárhová, bottal a kezében is szálfaegyenesen, ránk nézett azzal a szikrázó és erőt sugárzó királytigris szemeivel, ránk nevetett harsányan, dörögve és teliszájjal - és mi azonnal az alárendeltjeivé váltunk. Személyének varázskörében szeretet és pezsgő életöröm uralkodott."