Van egy történetünk

A történelemben nem ritka, hogy csak évszázadok múltán szolgáltatnak igazságot valakinek. A szerencsétlen angol királynénak, úgy látszik, most jött el az ideje.
Egy veterán brit katonatiszt, George Melville Jackson életcéljának tekinti, hogy VIII. Henrik lefejezett második feleségét végre rehabilitálják az ellene felhozott súlyos vádak alól.  Ma már a történészek is úgy tartják, hogy az 1536-ban kivégzett asszony ártatlan volt a rásütött paráznaságban, házasságtörésben, vérfertőzésben és boszorkányságban. VIII. Henrik (1491-1547) angol király leginkább feleségei lefejezéseiről közismert, holott "mindössze" két nejét végeztette ki, kettőtől elvált, egy gyermekágyban halt meg, egy pedig túlélte őt. Ámde ez, akárhogy is számoljuk, mégiscsak hat feleség.
Leghíresebb mind közül a második asszony, Boleyn Anna, hiszen miatta vált ki az angol királyság a római egyházból, továbbá ő lett a későbbi nagy királynő, I. Erzsébet anyja. Anna Thomas Boleynnek, Rochefort grófjának lánya volt. Az életvidám, temperamentumos, csinos lány a francia udvarban nevelkedett. A király beleszeretett, és szeretőjévé tette. Henrik ekkor már nős volt: még gyermekként jegyezték el a spanyol király lányával, Aragóniai Katalinnal. Hat gyermekük közül csak egy maradt életben, a későbbi I. Mária. (Ő uralkodása idején erőszakkal igyekezett visszavinni országát a katolikus egyházba, el is nevezték Véres Máriának.) A király fiú örököst akart, meg szép kedvesét, Annát is el akarta venni, ezért érvényteleníttette házasságát. A pápa ebbe nem egyezett bele, ezért a haragvó király szakított Rómával, önálló egyházat alapított, s az anglikán egyháznak ő lett a feje. (Ez mindmáig így van: ma is a brit királynő az egyház feje.)
Boleyn Annát 1533-ban feleségül vette, azonban hamarosan megromlott a házasság. A művelt, nagy tudású, de kegyetlen, zsarnok király ráunt az asszonyra, akit sokan gyűlöltek az udvarnál is, és sokan ármánykodtak ellene. Az is látszott, hogy nem várhat tőle fiú utódot, mert az egy szem kislány szülése is majdnem az életébe került. Ezért aztán a király csúf koncepciós pert indíttatott ellene, koholt vádak alapján. Mindenfélét összehordtak róla, saját bátyjával is meggyanúsították, s hiába tagadott kétségbeesetten az asszony, hiába voltak átlátszóak a bizonyítékok. Mivel a király úgy akarta, elítélték, s nyilvánosan lefejezték. Alakja sok művészt megihletett, számos regény, film, színdarab született sorsáról.
S lám, ma is vannak, akiknek szívügye az ártatlanul kivégzett királyné becsületének visszaadása. Azért harcolnak, hogy Anna hamvait szállítsák át a Towerből a Westminster-apátságba, s temessék lánya, I. Erzsébet mellé. Ez biztosan sokak által látogatott kegyhely lenne. Már a jogi eljárás is megindult, de a döntés elkapkodásától nem kell tartani.