Évfordulók

Gáti József színész, a színművészeti főiskola nagy tekintélyű tanára, a beszéd- és színészmesterség professzora kilencven éve született (1915-1998).
A kitűnő karakterszínész sok évet töltött a pályán, leghosszabb ideig a Nemzeti Színházban. Csaknem fél évszázadot tanított, színészhallgatók generációit nevelte a szép magyar beszédre. Pályatársa, Szatmári István szerint "Módszere kemény és érdes, buzgalma lankadatlan, igényességében meg nem alkuvó. Talán ezekért a tulajdonságaiért rettegik és szeretik, tisztelik és becsülik. A homloka megnőtt, a könnyzacskó nagyobb, az árok mélyebb a szeme alatt, lesoványodott, a háta is hajlottabb. De a hangja fénye meg nem kopott, erejéből nem vesztett, kristálytiszta."
Gáti nagy hatású versmondó is volt, letisztult, pátoszmentes stílus, tökéletes értelmezés jellemezte előadó-művészetét. A versmondás című könyvében így vall a műfajról: "A versmondásban egyszerre két művész (az író és előadóművész) együttes varázsa él: a mű és a mű által kiváltott előadói élmény. Ezek a vers mondásakor elválaszthatatlanok egymástól. A költő, az író műve nem más, mint a reális valóság és képzelet ötvözete formába öntve. Az előadói mű pedig a kész költői világ és az előadóművész - életével, emlékeivel, élményeivel, melyet a költői világ kiváltott belőle."