A XIII. században élt ferences szent a legnagyobb adománygyűjtő.
Legendája szerint szállásadója fényességet látott kiáradni a szent szobájának kulcslyukán. Bekukucskált, és a kis Jézust látta Antal karján. A matyók úgy tudják, a gyermek Jézustól Antal akkor azt kérte, hogy a hozzá fordulókon minden ügyükben segíthessen. Így lett ő a gyermekek, az eladó lányok, meddő nők, rossz házasságok, betegek, rabok, utazók, rossz útra tévedtek, elkóborolt állatok, elveszett tárgyak, vetések és jószágok patrónusa, de legfőképp az elesettek támogatója.
A szent neve napján (június 13.) megszentelik a gyermekeket, hogy a betegségek és minden gonosz elkerülje őket és a liliomokat is, mint bajelhárító szentelményeket. Sok helyütt ekkor a vetéseket és az állatokat is megáldják. Ilyenkor a gazdák a bajok és járványok megelőzéséért "előre fizetnek" Szent Antalnak, azaz adományokat hoznak jótékony célra. De máskor is futnak hozzá örömben is, és főként bajban. Dögvész idején az alábbi módon fordult Antalhoz - némi unszolás után - egy hitét elhagyott délvidéki gazda. A templom szobra előtt imádkozott, pénzt is ígért, ha megáll a kór, de ha nem, "akkó lerántja a gamóval (kampóval)"! Meghallotta ezt a sekrestyés, aki ezután a plébános tanácsára a szobrot gyorsan kicserélte egy kisebbel. Mivel a vész nem állt meg, a dühös gazda másnap berontott a templomba. Ahogy a kicsi szobrot meglátta, rákiáltott: "Hun az apád? Szerencséje, hogy nincs itt, mert lerántottam vóna a gamóval." (Beszédes Valéria gyűjtése)
