Rebeka

A média akaratából mindnyájan részt vettünk ebben a történetben, akár kívántuk, akár nem. Mert ez a gyermek több millió ember előtt szenvedett és halt meg. Nem tudom, jó volt-e így. Rebeka kálváriája a közszolgálati hírközlőktől kezdve a bulvárlapokig vezető hír, címlapsztori lett. A klinika előtt lefojtott hangon bejelentkező tudósítók, a repülőtéren toporgó riporterek, a műsorvezetők mind úgy viselkedtek, ahogyan csak nagy sztárok nyomában loholva szoktak. Igaz, a professzor is végigjárta az összes reggeli műsort, ezúttal készségesen szolgáltatva információt a hírre éhes médiának. Amúgy pedig igyekezett valamennyire szakszerű vagy legalábbis józan keretek közt tartani a interjúkat. "Hány százalék esély van az életben maradásra?" - faggatták a reggeli műsorban. "Mi lesz, ha holnap estig nincs donor?" - próbáltak belőle kicsikarni számokat, jóslatokat. Mások az önfeláldozó édesapát próbálták a klinika ellen fordítani.
Most aztán persze jönnek a burkolt vagy nyílt célozgatások, szemrehányások. Egy orvos ismerősöm szerint a mérhetetlen becsvágy miatt csinálták meg az élő donoros májátültetést. Ez egészen bizonyosan nem igaz. Szakmai kérdésekben persze nem foglalhatunk állást, de azt tudni kell, hogy ha a kislány nem kapja meg az édesapja májának egy részét, már jóval korábban meghalt volna. Azért meg hogyan lehet kárhoztatni az orvosokat, amiért mindent megpróbáltak? Ebben az ügyben nehéz lesz bűnbakot találni.
Ami egy családnak elmondhatatlan borzalom, az a bulvármédiának szenzáció. Az ország hősének nevezték a kislányt, majd az angyalok közé küldték, giccses és érzelgős cikkekben követték sorsát. A cikkek és műsorok hatására állítólag több százan jelentkeztek élő donornak a tévécsatornáknál. Jóakaratukat persze nem lehet kétségbe vonni, de a teljes tájékozatlanságról és félreértésről tanúskodó jelentkezések tökéletesen tükrözik a létező világ és a médiavilág egymásba csúszását. Miközben a hősies segíteni akarók Claudiát és Marsi Anikót bombázzák sms-eikkel, a kórházakban a hozzátartozók minden erejükkel megakadályozzák, hogy halottjuk szerveivel megmenekülhessen egy másik Rebeka. Pedig törvény is van rá, hogy hacsak valaki életében máshogy nem rendelkezik, halála után felhasználhatják szerveit átültetésre. Mégis, sok helyen megkérdezik a családtagtól, beleegyezik-e. Az meg az esetek többségében azonnal rávágja, hogy szó sem lehet róla. A kórháziak meg sem próbálják meggyőzni, hiszen nekik is így kényelmesebb. S így a szervátültetésre váró betegek fele a várakozásba hal bele. A Rebeka körüli médiacirkusz egyre talán jó lesz: másképpen gondolkodunk majd erről. Hacsak nem jön egy újabb tévészenzáció, amely elfeledteti az egész történetet.