Évfordulók

Főúr létére lelkes támogatója volt az 1848-49-es szabadságharcnak széki Teleki László (1811-1861). Százkilencvenöt éve született a politikusi hírnevet szerzett gróf. Drámaírónak indult, Kegyenc című szomorújátékát 1841-ben mutatta be a Nemzeti Színház. Érdeklődése hamarosan a politika felé fordult. A főrendi ellenzék tagja, 1848-ban Pest vármegye haladó szellemű képviselője a kormány radikális ellenzékéhez tartozott. Már 1849 tavaszán, Kossuthot megelőzve jutott el a dunai népeket összefogó államszövetség tervéig. A szabadságharc leverése után követként Párizsban maradt, részt vett a magyar emigráció mozgalmaiban. Az önkényuralom idején távollétében halálra ítélték, és jelképesen kivégezték. 1860-ban Drezdában letartóztatták, kiadták Ausztriának. Kizsarolt ígéretére, hogy tartózkodik a politikától, a császár szabadon engedte. Hazatérve a republikánus mágnást az új függetlenségi mozgalom vezérének tekintették. Országgyűlési képviselő és a radikális Határozati Párt vezetője lett. Az erkölcsi felelősség fokozódó súlya alatt összeroppant. A párton belüli érdekcsoportok megjelenése, az Országgyűlés egységes fellépésének meghiúsulása miatt idegei felmondták a szolgálatot, és főbe lőtte magát. Róla írta Illyés Gyula A különc című történelmi drámáját, amelyben tragikus hőssé magasztosul "az emigráció makulátlan lángja, Kossuth, Klapka, Atya, Fiú közt a Szentlélek, a megvesztegethetetlen, a megtörhetetlen". Színháztörténeti érdekesség, hogy Teleki szerepében a veszprémi közönség 1971-ben Latinovits Zoltánt láthatta.