Jeles napok

Mátyás-napnak (február 24.) "hazánkban Mátyás király adott tekintélyt, aki az ünnep vigiliáján (előestéjén) született"(Bálint Sándor). Különös, hogy napjának időjóslásaival mindig összekötik a jeget: "(Jégtörő) Mátyás ront, ha talál, ha nem talál, csinál." "Mátyás szekercével töri a jeget." Nagy királyunk első "jégcsodája" még királyjelölésekor következett be. Az eseményre gyülekező főurak közül a Hunyadi család ellenfelei a budai várban, Szilágyi Mihály (Mátyás nagybátyja) vitézeivel a pesti oldalon táborozott le. És "aznap éjjel a hideg váratlanul oly keményre fordult, hogy a Duna beállt, rajta a jég oly szilárd lett, melyen biztonságosan lehetett járni" (Bonfini). Az addig széthúzó főurak égi figyelmeztetésnek vélték a jelet, és ez egységgé kovácsolta őket. Az akkor még Prágában raboskodó, 15 éves Mátyásért küldöttség ment, hogy még a jég zajlása előtt hazahozzák "Magyarország reménységét, a haza szabadítóját". Átkelésükkor "a jég már repedezett... de baja senkinek nem esett. Mindenki mondta: a Corvinus-szerencse!" (Bonfini). De mi is köti Mátyás királyhoz a jeget? Az általa megszilárdított jog(egyenlőség), az igazság, amely - mint a jég - tiszta, átlátszó és sziklaszilárd. A népi emlékezet így őrizte meg a nagy királyt, aki a "Mátyás szeme", "Mátyás kürtje" csillagokból évszázadok múltán is letekint népére: "Szeretője szép hajnali, s ő estéli csillag lett, / Láthatod, itt ragyognak a hollókői vár felett" (Palóc népdal Ipolyi Arnold nyomán).