Jeles napok

A böjtről Jézus ezt mondta tanítványainak: "Amikor böjtöltök, ne legyetek komorak, mint a képmutatók. Keserves arccal böjtölnek ugyanis, hogy meglássék rajtuk. Ti, amikor böjtöltök, illatosítsátok be fejeteket, és mossátok meg arcotokat, hogy ne az embereknek mutassátok, hanem atyátoknak, aki a rejtekben jelen van." (Máté evangéliuma)  A húsvétot megelőző nagyböjtben régente elcsendesedtek a falvak. A fiatalság azonban így is megtalálta a módját, hogy a vasárnap délutáni sétálgatásai csendes vigadozássá váljanak. A Hajdúságban cikkének, cikának, cicázásnak, Egyeken szederindázásnak nevezték az ilyenkor szokásos játékot, amikor lányok és fiúk kézen fogva hosszú sort alkottak, és énekelve járták az utcákat: "Szederinda, leverinda / Bújj, bújj, szitakéreg, rostakéreg, / Mindjárt hazaérek." Ekkor az első pár kaput formáló, felemelt keze alatt az egész sor átment. A fiatalok közé bárki bekéredzkedhetett. A "kapus" játékok Jézus példabeszédét idézik fel: "A szűk kapun lépjetek be! Tágas a kapu és széles az út, mely a pusztulásba visz, bizony sokan mennek be rajta. De a szűk kaput és a keskeny utat, mely az életbe visz, bizony kevesen találják meg." A világon mindenütt a gyermekrajzokon kapuként ábrázolják az édesanyát (az édesapát létraként), ahol a kapu ívét a gyermek sokszor az édesanya szoknyájaként rajzolja, ezzel érezteti, hogy mögötte számára béke és biztonság van.