Van egy történetünk

Most aztán tényleg vége! - kiáltozta több ezer fiatal Belgrádban a volt diktátor temetésének délutánján. Legyen nekik igazuk. Sokan azért másképp remélték a befejezést, igazságosabbnak tartották volna, ha Milosevics nem csupán az égi, hanem a földi ítélőszék előtt is felel tetteiért.
A hírügynökségek március 11-én röpítették világgá a hírt: a hágai Nemzetközi Törvényszék bejelentette, hogy a vádlott halála miatt ítélet nélkül ért véget a 64 éves Szlobodan Milosevics pere. A vetélytársait útjából eszközökben nem válogatva eltávolító elnököt az 1991 és 1995 között lezajlott horvátországi és bosznia-hercegovinai háborúban, valamint az 1998-99-es koszovói háborúban és etnikai tisztogatásban játszott szerepéért vonták felelősségre. A háborúkban legalább 130 ezer ember vesztette életét, a menekültek száma megközelítette a négymilliót, a gazdasági kár felmérhetetlen. A véres konfliktusokat nemzetközi erőknek kellett megfékezniük, s az egykori háborús helyszínek többségén máig nem állt helyre a rend, a félig romba dőlt országok egy része máig sínyli ezeket az időket. Milosevicsnek összesen 66 vádpontra kellett felelnie. Az öt éve tartó eljárásból már csak hetek lettek volna hátra, s legkésőbb az év végére az ítélethirdetés is várható volt. Az ügyész életfogytiglani börtönbüntetést szándékozott kérni.
Bár a hivatalos kórboncnoki jelentés nagyon gyorsan megállapította, hogy a volt diktátor halálát szívroham okozta, napokig tartották magukat a találgatások, hogy ehhez hozzásegítették. Egyes belgrádi lapok címlapjaikon egyenesen azzal vádolták meg Hágát, hogy megmérgezték Milosevicset, mert nem tudták bizonyítani bűnösségét. Ezeknek a kijelentéseknek aztán az vetett véget, hogy orosz orvosok is megvizsgálhatták a halott szívét, és ők is a szívrohamot állapították meg a halál okának. A helyzetet még az is bonyolította, hogy lepra elleni gyógyszerek hatóanyagait találták az elhunyt vérében, ami azt jelenti, hogy Milosevics vélhetően szándékosan szedte be ezeket a hozzá becsempészett anyagokat, amelyek közömbösítik a szívbajára, magas vérnyomására kapott gyógyszerek hatását. A hágai törvényszék jogászai meglehetősen elkeseredtek, amiért ötévi munkájuk veszett kárba, de új erőfeszítéseket tesznek a még szökésben lévő, ugyancsak háborús bűnös Radovan Karadzsics és Ratko Mladics bíróság elé állítására.
A halálhírt követően azonnal elkezdődött a temetés körüli huzavona. Milosevics hozzátartozói és hívei természetesen azt szerették volna, ha minél nagyobb és ünnepélyesebb a búcsú, a radikális szerb nacionalisták nagy állami temetést követeltek. Vuk Draskovics külügyminiszter azonban azt mondta, megszégyenülten tapasztalja, hogy egy tömeggyilkosból nemzeti hőst faragnak. Milosevics pártja azt remélte, milliók búcsúznak majd a Május 25. Múzeumban felravatalozott vezérüktől. Ám úgy látszik, Szerbiának is elege van már volt elnökéből, mert alig nyolcvanezerre becsülik a végső búcsúra érkezett, javarészt idős emberek számát. A szerb kormányból nem jelent meg senki, s a diplomáciai testületből is csupán az orosz, a fehérorosz, a kínai és a kubai nagykövet tisztelgett a koporsó előtt. A volt elnök felesége és fia - akik maguk is a bűnüldözés elől távoztak az országból - nem hagyta el moszkvai menedékét, nem vett részt a temetésen. Milosevicset végül a pozsarevaci háza udvarán álló hársfa alá temették, sötétedés után. Lánya azonban kijelentette, hogy mivel ez a ház anyai örökség, apját kihantoltatja, és a montenegrói régi családi birtokon temetteti el.