Évfordulók

Egyszerű székely földművesek fiaként született 110 esztendeje Márton Áron (1896-1980), Erdély római katolikus püspöke. Az első világháború olasz frontját megjárva választotta a papi hivatást. XI. Pius pápa 1938-ban püspökké nevezte ki. 1939 őszén az egyházmegyei tanács közgyűlésén Európa egyik legelső háborúellenes tiltakozását mondta el. Vezetésével a katolikus egyház Erdély magyarságának olykor egyedüli menedéke maradt. Elítélte az antiszemitizmust, a zsidóüldözést, a másként gondolkodók elleni hajszát. 1946-ban memorandumban cáfolta, hogy az erdélyi magyarság saját akaratából illeszkedett a román állam kereteibe és elégedett a sorsával. Nyíltan szembeszegült a kommunista hatalommal, következetesen szót emelt az erdélyi magyar kisebbség helyzetének javításáért, a magyar nyelv használatáért. Koholt vádak alapján 1949-ben a csíksomlyói búcsú után letartóztatták. Koncepciós perben szigorított börtönbüntetésre és életfogytig tartó kényszermunkára ítélték. Hat évig mit sem tudott róla a világ, a Vatikánban is elhitték halálhírét, s mint "vértanú nép vértanú püspökét" emlegették. 1955-ben kiderült, hogy a hírhedt máramarosszigeti haláltáborban él. Onnan Groza közbenjárására kiszabadult, ám mivel sziklaszilárdan kitartott elvei mellett, több mint tíz éven át házi őrizetben tartották. Magatartása és megingathatatlansága miatt Nyugaton hitvallónak, a lelkiismeret apostolának, szabadsághősnek nevezték. Egyházvezetői tevékenysége eredményeképpen Lengyelország után Erdélyben volt a legerősebb az egyház Európában.