Évfordulók

Rövid élet, ám annál több kaland jutott a 265 esztendeje született Benyovszky Móricnak (1741-1786). A XVIII. század híres utazója és emlékiratírója lovassági parancsnokként harcolt a hétéves háborúban. Atyai birtokának erőszakos visszafoglalása miatt Mária Terézia száműzte. Orosz fogságba esett, Kamcsatkára került. Onnan megszökött, s így kezdődtek nehezen követhető világutazói kalandjai. XIV. Lajos Mauritius szigetére küldte, ahol az ottani kormányzó madagaszkári francia telep létesítésével bízta meg. Expedíciói segítették az európaiak előtt ismeretlen területek felkutatását. Két év múlva a malgas bennszülöttek királlyá választották. Mindezt saját emlékirataiból tudjuk, amelyeknek tényszerűségét és Benyovszky történelmi szerepét máig vitatják a történészek és a földrajztudósok. A rettenthetetlen kalandort valószínűleg élénk képzelőtehetség is jellemezte. Mivel rangját a francia udvar nem ismerte el, lemondott tisztségéről. Hazatért Magyarországra, és kegyelmet, majd grófi címet kapott vitézségéért. Több ízben Amerikába hajózott, mivel hazai kereskedelmi terveit az udvar nem támogatta. Elhatározta, hogy folytatja Madagaszkár gyarmatosítását. Kereskedők megbízásából felépítette Mauritanie nevű erődjét, ezt a francia csapatok megtámadták. A harc során a mindenütt vitézül harcoló katona életét vesztette. Erődje tövében temették el. Utolsó vállalkozása előtt megírta viszontagságos élete történetét. Emlékiratait számos nyelvre lefordították, s ez világhírnevet szerzett számára.