Déli harangszó Kiskolcsról

Kiskolcs kisközség a Román Köztársaság északnyugati részén, Szatmárnémetitől 12 kilométerre délkeletre, a Szamos folyó bal partján. Első írásos említése az Anjou-korból való, amikor a Kaplony nemzetség birtoka volt. Azonban a település a nevét az Árpád-kor utolsó harmadában idetelepült Kócs családtól kapta. A falu első református temploma fából készült a XVIII. században. A lakosság gyarapodásával kinőtték az Isten házát, és 1854-ben új templomot épített az egyházközség. Legrégibb, 1793-ban öntött harangját az első világháborúban elvitték, az 1865-ben Szatmáron, Papp Antal műhelyében öntött harang maradt a templom 37 méter magas tornyában. A gyülekezet még készíttetett egy harangot 1922-ben, de azt elajándékozták. Új harangra csak 1935-ben lett pénze a helybéli református énekkarnak. Ez a 4 mázsa 57 kilós harang szolgálja az Isten és az egyház dicsőségét a vasárnapi, ünnepi, hétköznapi és alkalmi harangozások alkalmával.