Évfordulók

Kissé méltatlanul merült a feledés homályába a 185 éve született Horvát Boldizsár (1822-1898) politikus és jogtudós alakja. Pedig mint a magyar polgári liberális jogpolitika meghatározó személyiségét és a kiegyezés 1867-es kormányának igazságügy-miniszterét egyaránt méltán számon tarthatja az emlékezet. A szombathelyi vásározó csizmadia fia ügyvédként, majd 1848-as országgyűlési képviselőként is önérzetesen vállalta polgári származását. A nagy tudású, elismert jogász a törvénykezés területén szerzett hazai és külhoni tapasztalatokat, amelyek később politikai tevékenységét is megalapozták. Deák Ferenc kompromisszumkereső, a kiegyezést elősegítő politikáját támogatta. Igazságügy-miniszterként lelkesen látott hozzá 1867-1871 között az alkotmányos jogrend megteremtéséhez. A jogi megújulást vezénylő, higgadt reálpolitikus elválasztotta a közigazgatást az igazságszolgáltatástól, rendezte és korszerűsítette a bírói működést, megszüntette a régi úrbéri viszonyokat, előkészítette a polgári házasság törvényét. Négy év alatt több mint száz törvényjavaslatot terjesztett elő. Reformtörekvései befejezetlenül maradtak a birtokos arisztokrácia támadásai miatt. Lemondott megbízatásáról, visszavonult, és soha semmilyen kitüntetést nem fogadott el. Eötvös, Deák, Vörösmarty barátja szívesen foglalkozott tollforgatással, verseket, publicisztikákat, elbeszéléseket írt. Kortársai a "politikus szónoklat" egyik legkiválóbb mesterének, "a minisztertanács elismert legügyesebb, legszabatosabb tollvivőjének" tartották.