Bűnről bűnre

Boldog idők voltak: Rózsa Sándor belépett az ivóba, beleállította fokosát a mestergerendába, megszeretgette a szép csárdásnét, majd távozott, miközben elhajtott egy kövér gulyát. A perzekutorok elkapták, bezárták a Csillagba, majd jött Móricz Zsigmond, és megírta. Nekem egy hétvégém ment rá, hogy kiigazodjam a Nemzetbiztonsági Hivatalra is árnyékot vető Egymásért Egy-Másért Alapítvány ügyében, miközben közgazdászokkal, rendőrökkel konzultáltam; és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincsenek így is számomra homályos foltok az ügyben. Kezdjük az elején: a jótékonysági szervezetben a titkosszolgálat hivatalnokai is karitatívkodnak, de ott grafológuskodik a kancelláriaminiszter testvére is. Jó hír velük kapcsolatban, hogy hazahozták Törökországból Mehmet Karcsikát, akit apja törvénytelenül tartott magánál. Rossz hír, hogy előzetes letartóztatásba helyezték az alapítvány vezetőjét, Földesi-Szabó Lászlót, a Herba cégcsoport öt vezetőjét és munkatársát, valamint három tisztviselőt a palotai vámügynökségtől. A vád: a Távol-Keletről adományként kapott élelmiszert árultak kereskedelmi forgalomban - 2004 óta ötvenkilenc esetben -, miközben az 1,4 milliárd forintnyi áfát és vámot elfelejtették megfizetni.
Bencze József, a VPOP rendészeti főelőadója elmondta, hogy nem is kellett volna fizetni, ha az adományt dobozostul szétosztják a Blaha Lujza téri aluljáróban a hajléktalanoknak. De ha már pénzre váltják, akkor bizony vállalni kell a közterhet! A Herba úgy került a dologba, hogy forgalmazta az adomány élemiszert, a vámügynökség dolgozói pedig azért, mert nyilván szemet hunytak egy-két dolog felett. Mindenki tagad, aki érintett a dologban: az egyik előzetesben lévő azt mondta, ő természetesnek veszi, hogy pénzzé tették az adományt, hiszen például Mehmet Karcsika nyomravezetőjét nem fizethették ki egy hajókoffer sóletkonzervvel. Biztos, hogy ebben is van valami, ám a törvény akkor is törvény. Rám is, rád is és a Nemzetbiztonsági Hivatalhoz közel álló munkatársakra is vonatkozik.