Évfordulók

Új műfajt teremtett a modern magyar irodalomban páratlan humorú egyperces novelláival a 95 éve született Örkény István (1912-1979). Gyógyszerészi és mérnöki diplomája megszerzése után a második világháború poklát munkaszolgálatosként a voronyezsi fronton élte át, majd szovjet fogolytáborba került. Írói pályája többször megakadt, évekig hallgatásra kényszerült. Mint vallotta: "Sohasem úgy éltem, ahogy szerettem volna. Állandóan mással voltam elfoglalva; utazásokkal, szerelmekkel, forradalmakkal, háborúba menéssel, háborúból hazajövéssel; vagyis ahelyett, hogy végigírtam volna az életemet, minduntalan új életet kezdtem, és aztán leültem, és megírtam ezeket az újrakezdéseket. Engem a XX. század száműzött a cellamagányból; alighanem azért, hogy hívebben követhessem e kor változékony és csillapíthatatlan lázgörbéjét." A hatvanas években már a színpad radikális megújítójaként tartotta számon a szakma és a közönség a Tóték, a Macskajáték szerzőjét. Briliáns szellemességgel, csípős humorral megírt groteszk színművei egy abszurd korszak hű lenyomatai. Pisti a vérzivatarban című színpadi játékának mottója is erről szól: "E kor nekünk szülőnk és megölőnk. / Tőle kaptuk mint útravalót, / hogy lehessünk hősök és gyilkosok, / megbélyegzők és megbélyegzettek, / keveset tevők, nagyot álmodók, / másokat mentők, magunkat pusztítók / egy időben, egy helyütt és egy személyben, / ki merre fordul, aszerint." Költő kortársa, az élők sorából tavaly távozott Somlyó György szerint "útszéli viccekből gyúrt szörnyű drámát, / röpke abszurdban súlyos realista".