Jeles napok

Jean-Georges Noverre táncos-koreográfus, "a balett Shakespeare-je" emlékére születésnapja (1727. április 29.) a tánc világnapja lett. A tánc az ősi társadalmakban az élet fordulóihoz kötődő spirituális szertartásoknak, varázslásoknak is része. "A tánc szinte minden fontos emberi összetevőt megjelenít - zenét, viselet látványát, majd a mozgással és dalokkal együtt magát az embert, s ezzel a közösséghez tartozás teljes kultúráját." Hogy mennyire, arról a jászokkal rokon oszétok kultikus táncait Falvay Károly néptánckutató nyomán idézzük fel: "Az oszét táncok közül kiemelkedik az emeletes körtánc. Alkalmanként ehhez 200-an is összegyűltek, 35-45 éves, erős férfiak. Kettős körben álltak fel, s a táncosok övön fogództak össze. A dobosok erősödő jelére a belső kör letérdelt, és a külső kör táncosai összefogódzva egyszerre léptek fel a térdelők vállára. A térdelők egyszerre álltak fel, megemelve a rajtuk állókat, s ritmikus oldallépéssel kezdődött a szimd (körtánc). ... Ahol ezt 200 ember egyszerre meg tudja tenni, ott a közösség biztonsága jelenik meg!" - amint az ősi erő a lakodalmi tánc bűvöletében: "Ím felugrott Szoszlán, s kezdte a táncot. / Először a földön ropta sokáig, / (majd a kerek asztalon) még látványosabban kezdte cifrázni. / Mint pörgettyű forgott körbe a peremen, / ... Szoszlán lába alá most kardokat raktak, / Felfelé állítva élüket elébe, / De Szoszlán csak táncol, a hordók fölött pereg, / Mintha forgó malom kereke pörögne." (Szoszlán és Bedohé házassága)