Évfordulók

Megszállottként egész életében csak a játék érdekelte a nyolcvan esztendeje született Márkus Lászlót (1927-1985). A kortárs magyar színjátszás egyik legsokoldalúbb alakja már gyermekként csak a színházban és a moziban érezte otthon magát. Gazdag apja azzal a feltétellel engedte Lehotay Árpád szegedi színésziskolájába járni, ha közben a tulajdonában lévő malomban molnárinasnak tanul. Ezt az abszurdnak tűnő feltételt is elfogadta, csak hogy vágya teljesülhessen. A színiakadémia elvégzése után Debrecenben kezdte a pályát, majd csaknem harminc évig a Madách Színház oszlopos tagja lett. Itt vált remek jellemszínésszé, tehetsége drámákban és vígjátékokban egyaránt érvényesült. Minden műfajban tündökölt, rengeteget foglalkoztatták színházban, filmen, tévében, rádióban. Kabarét játszott, sanzont énekelt, Bénit, a kőkorszaki szakit szinkronizálta, volt vérnősző barom a Hamlet királyaként, Tigris Brown a Koldusoperában, A fösvény Harpagonja. Méltatói sokszor leírták: színésznek született. Molnár Gál Péter szerint "Az izzó komédiások közül való, sohasem engedi ki szívesen markából a tapsos lehetőségeket." Utolérhetetlen stílusérzékkel formálta meg Molnár Ferenc vígjátékainak hőseit. Nagyszerű jellemábrázoló képességével mestere lett a Molnár-szerepeknek. A közönség ezer arcát ismerte. Ezért is meglepő Koltai Tamás véleménye: "Mindig azonos önmagával, már csak azért is, mert ő az a színész, aki sohasem bújik ki a bőréből. Szerepei mélyén mindig ott van az a naivan, odaadóan, mámorosan magamutogató gyermek, aki Márkus László."