Évfordulók

Százhatvan esztendeje született Hauszmann Alajos (1847-1926) építész, a hazai eklektikus architektúra egyik legnagyobb egyénisége. Pesti és berlini egyetemi tanulmányai után Itáliában a reneszánsz bűvkörébe került. Munkássága első két évtizedében neoreneszánsz stílusban tervezte épületeit, kihasználva a nyerstégla homlokzatok művészi lehetőségeit. E stílusjegyek jellemzik a Markó utcai Főreáliskola, az István és az Erzsébet Kórház, a Törvényszéki Orvostani Intézet épületeit. Később a kőarchitektúra vonzotta, és mindinkább az újbarokk jegyében alkotott. Tervezői tevékenységén kívül több mint negyven évig a budapesti Műegyetemen a köz­, mű- és díszépítészet tanszékének professzoraként jelentős utánpótlást nevelt. A századfordulós főváros jeles középületei neki és tanítványainak köszönhetik világvároshoz illő külsejüket. Számos vidéki település és Budapest városképének fontos részeit ő alakította ki. Legjava alkotásait a millennium tájékán tervezte. Reprezentatív munkái közé tartozik a mai Néprajzi Múzeum (volt Igazságügyi Palota, a Curia), a József körúti Technológia épülete, a New York-palota, a budai vár átalakítása. Nevéhez fűződik több korszerű épülettípus, például a pavilonos rendszerű kórházak megalkotása. Terveiben a plasztikus formálás barokkos gazdagsága érvényesült. A termékeny mester utolsó nagy alkotása a Budapesti Műszaki Egyetem impozáns főépülete, a hangsúlyt ebben a főbejáratra, az aulára és a lépcsőházakra helyezte.