Jeles napok

A nyári napfordulóhoz közeli Keresztelő Szent János (bizánci hatásra Szent Iván) napjának (június 24.) szokásaiban az ősi és a keresztény hitvilág együtt van jelen. A nap előestéjén gyújtott tüzek a nap égi útjának csúcspontját jelképezték, a hegyről legurított tüzes kerekek a már hanyatló égi pályát. A kerék az élet forgandóságát és az örökkévalóságot jelképezi, a tűzgyújtás a kereszténységben örömtűz (a Szentlélek egyesítő ereje), az ősi hitvilágban rituális gonoszűző, megtisztító erejű, termékenyítő mágia. A nap népszokásaiban a közösségek apraja-nagyja együtt van. "Tüzet megrakáljuk, négyszögre rakáljuk. / Egyik szögén ülnek szép öreg emberek, másik szögén ülnek szép öregasszonyok. / Harmadikon ülnek szép ifjú legények, negyedikén ülnek szép hajadon lányok." A négy szög (négy évszak, négy égtáj) a folytonosságot szimbolizálja. A vajdasági Nagyszeredből szép szokást írt le Szőke Anna néprajzkutató: "Szerbek, pémek (elszerbesedett csehek) és magyarok szervezték a tűzgyújtást, az utcák kereszteződésénél. Kiváló példája volt ez az együttélésnek, hisz mindenki a saját nyelvén énekelt, s észrevétlen meg is tanulták egymás nyelvén a hosszú szentiváni énekeket. Nagyszereden több tüzet is gyújtottak. Körülülték, s amíg nem lankadt, népdalokat énekeltek, gyermekjátékokat játszottak. Más vidékeken gazt is dobtak a máglyára, hogy tiszta, gyommentes legyen a búza, vagy gyógynövényeket füstöltek a tűz fölött, hogy jobban hassanak: Tisztes légy, hasznos légy, / Majoranna, bukros légy!"