Évfordulók

Két lábon járó világirodalomnak, élő versantológiának nevezték kortársai a 110 esztendeje született Ascher Oszkár (1897–1965) előadóművészt. Fiatalemberként érintette meg a lelkét a versmondás varázsa. A költészet hatalma betöltötte az életét. Pedig a színészként, rendezőként, később színigazgatóként is tevékenykedő Ascher a műegyetem mérnöki karán szerzett diplomát. Igaz, közben az előadó-fejedelem Ódry Árpád színiiskolájába is járt. Nappal egy budapesti gépgyárban dolgozott, este Nagy Endre kabaréjában lépett fel. Hamarosan az előadó-művészetet választotta hivatásául. A kor divatos és elkötelezett műfaja, a szavalóest szinte elképzelhetetlen lett nélküle. Hihetetlen memóriájának köszönhetően óriási repertoárt alakított ki, és elképesztő teljesítményekkel nyűgözte le a közönséget. Egyhuzamban elmondta a Toldit és A helység kalapácsát. Értően szólaltatta meg kortársai, Ady, Kosztolányi, Karinthy, Babits, József Attila verseit. Szavalóművészként egyike volt a magyar költészet és a világirodalom legjobb tolmácsolóinak. Pedig valójában nem tűnt színpadra született egyéniségnek. Az alacsony, szemüveges, korán kopaszodó férfi félszeg megjelenésével, rekedtes hangjával nem vonta be azonnal a hallgatót a poézis bűvkörébe. Távol állt tőle a deklamálás, a patetikus, hatásvadász szavalás. Puritán versmondóként főként az értelemre apellálva hagyta érvényesülni a költő szándékát. Értelmezésében tisztán kirajzolódott a versek gondolati íve. Színpadon és filmen többnyire groteszk, jellegzetes karakterfigurákat játszott.