Van egy történetünk

Mikor van vége egy háborúnak? Hát még egy polgárháborúnak? Amíg nincsenek méltón eltemetve az áldozatok?
Spanyolországot a megbékélés példájaként szokták emlegetni. Nos, ez sem egészen helytálló. Úgy tűnik, most megint feltépődtek a régi sebek. Malagában, régészeti ásatások során egy tömegsírt találtak, amelyben 220 agyonlőtt ember holtteste feküdt. A családok, amelyek ez idáig nem ismerték hozzátartozóik sírhelyét, most megpróbálják azonosíttatni a maradványokat.
A spanyol polgárháborúban öszszesen mintegy hatszázezer ember vesztette életét. A köztársaságiak közel negyvenezer ember, elsősorban papok és apácák meggyilkolásáért, valamint templomok felgyújtásáért felelősek, Franco halálosztagai rovásán ennek négy-ötszöröse van. Spanyolországban Franco szerepe a mai napig nem tisztázott: a lakosság egyötöde ma is a híve. Az első demokratikus kormány által 1977-ben kiadott amnesztia meggátolta a rezsim tagjainak üldözését, a múltat nem bolygatták. A mostani kormány azonban sokat foglalkozik vele. Emiatt számos bírálat éri Zapatero miniszterelnököt, mondván, politikai tőkét akar kovácsolni a családok felélesztett gyászából, mivel alig több mint fél év van hátra a választásokig. Mások szerint azonban a 38 ezernyi, még mindig jeltelen tömegsírban fekvő áldozatnak joga van a méltó végtisztességhez. Úgy látszik, diktatúrából a demokrácia révébe érni mégsem olyan egyszerű, mint ahogyan harminc évvel ezelőtt gondolták a spanyolok.