Bűnről bűnre

A 2002. május 9-i móri bankrablás titkát most már a föld mélye rejti. A mészárlás feltételezett elkövetője, N. László valahol egy kelet-magyarországi temetőben nyugszik. A hozzátartozók azért nem hozták nyilvánosságra végső nyughelyét, nehogy esetleg a kilencszeres gyilkossággal gyanúsított férfi sírját meggyalázzák azok, akiknek hozzátartozóit a másvilágra küldte. A börtönben öngyilkosságot elkövetett egykori fegyőr terhére kilenc gyilkosságot róttak, nyolcan Móron, az Erste Bank fiókjában estek áldozatul, egy postás pedig 2003. június 24-én, Veszprémben. A vádlott lebukásához az vezetett, hogy Tatabánya és Tarján között az erdőben elásva megtalálták az arzenált, melyről megállapították, hogy mind Móron, mind pedig Veszprémben ennek egyik darabjából adták le a halálos lövéseket. N. László kézre került, és vele együtt csattant a bilincs W. Róbert csuklóján. Elkezdődött az ügy részletes felderítése, ám a két szereplő eltérően emlékezett a Móron történtekre. W. Róbert az erőszakos természetű N. László esendő bábjának állította be magát, aki a rablás előtt ugyan feltérképezte a helyi körülményeket, mi több, el is sütötte a rabláskor a pisztolyát, lövésével talán eltalálta a biztonsági őrt, ám az igazi „halálosztó” a társa volt, aki őt végig terror alatt tartotta.
N. László ellenben csak annyi részt vállalt magára a bankrablásból, hogy sofőrként tekerte a piros Skoda volánját. Amint mondta, az ő kezéhez vér nem tapad. Felvetődött ellenben egy harmadik személy szerepe, akit az eset után a zöldhatárra kellett fuvarozni… Bár a nyomozók minden törvényes eszközt bevetettek az igazság kiderítésére, a vallomások nem közeledtek: W. Róbert maradt a megfélemlített, N. László pedig a kívülálló pilóta. És N. László július 13-án felakasztotta magát a Venyige utcai fegyház börtöncellájának ablakrácsára. Most pedig el is temették egy ismeretlen helyre. A hírek szerint az ügyet öt év után – két hónapon belül – lezárják. Egy biztos: a kelet-magyarországi temető ismeretlen sírjában nagy titkok tudója nyugszik.