Évfordulók

Családos kistisztviselőként döntött úgy a 85 éve született Tomanek Nándor színművész (1922–1988), hogy beáll a Pécsi Nemzeti Színház énekkarába. A szép hangú, kellemes megjelenésű fiatalember csaknem harmincévesen módosított pályát. Kórustagból hamarosan bonvivánná lépett elő, majd remek jellemszínésszé érett. A szerencsés pécsi évek után 1964-ben Várkonyi szerződtette a Vígszínházhoz. Jelentős szerepek sorát játszhatta el a hatvanas–hetvenes évek vígszínházi nagy generációjának egyik vezéralakjaként. Sándor Iván színikritikus úgy vélte, „…mesterségének mestere is, hőse is volt. Tehetségének fokozata valójában mindig titok maradt. Néhány alkalommal a jól ismert és megbecsült formátuma fölé nőtt. Miként még Pécsett Kareninként, aztán a Vígszínházban a Fizikusokban, a Nyárban, a Ványa bácsiban. Ilyenkor úgy éreztük: legnagyobb színészeink közé tartozik.” A színházban, filmen és rádióban egyaránt sikeres, kiváló karakterformáló magánemberként nehéz ember volt, túlérzékeny és sérülékeny. A rendező Kővári Orsolya színháztörténész szerint „…színpadi létét pontosság, kiegyensúlyozottság, harmónia, egyenletesség határozta meg. Néma tekintete, mozdulatlansága, csöndje megtöltötte a színpadot. Igazi őstehetség volt, olyan alkat, akinek Isten nemcsak tehetséget adott, hanem ostort is hozzá. Zaklatottságából, nyugtalanító gondolataiból táplálkozott, és ugyanezekkel marcangolta lényét apró darabokra. A mércét mind magasabbra emelte, miközben ő volt élete és művészete legszigorúbb kritikusa.”