Évfordulók

Kassai patríciuscsaládba született kerek száz esztendővel ezelőtt Radványi Géza (1907–1986) filmrendező. A polgári származásukra és gondolkodásmódjukra büszke felvidéki Grosschmid fivérek beírták nevüket a XX. századi magyar művészet aranykönyvébe: Márai Sándor író és filmrendező öccse más-más vezetéknéven lett híres. Az ifjú Radványi újságíróként kezdte, majd külföldi sajtóügynökségeket tudósított. A film varázsa hamar rabul ejtette. A harmincas években német és francia filmgyárakban mint forgatókönyvíró és rendezőasszisztens dolgozott. Világvándor életmódja lehetővé tette, hogy Berlinben, Párizsban és Budapesten egyaránt alkosson. 1940-től jó néhány magyar filmet rendezett, az Európa nem válaszol, a Zárt tárgyalás, az Egy asszony visszanéz sok nézőt vonzott a mozikba. A második világháború befejezése után ő lett a Színház- és Filmművészeti Főiskola első filmrendező tanára és tanszékvezetője. A legendás pedagógus tanítványaival közösen, negyvenévesen forgatta filmgyártásunk és az egyetemes filmművészet egyik remekművét, a Valahol Európábant. Sodró drámai erővel és romantikus pátosszal mutatta be az árva kültelki srácok sorsán keresztül a háború kegyetlenségét és az ocsúdó Európa bizakodását. A film világsikere fordított az országot 1947-ben elhagyó rendező pályafutásán is. Dolgozott Nyugat-Európa több filmgyárában, ő fedezte fel Louis de Funés-t, a francia komikust és a német filmsztár Romy Schneidert. Hazatelepülve 1980-ban forgatta 24 filmből álló életműve utolsó alkotását, a Circus Maximust.