Jeles napok

Ősz közeledtével egymást érik a Boldogasszony-ünnepek. Kisasszony napját (szeptember 8.) követi Hétfájdalmú Szűzanya vagy Fájdalmas Anya (szeptember 15.), majd Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepe (szeptember utolsó vasárnapja). Ez utóbbiak az ártatlanul kiontott vér és a rabságban szenvedők fájdalmát hordozó édesanyák egyetemes gyásznapjai: „A Nap elsötétedett, látván mennyit szenvedett, szenvedett az ártatlan. Láttad Őt a Kálvárián, két lator közt a keresztfán, kínodat ki mérje meg?” – hangzik a nagyböjti ének. A kereszthalált halt fiát sirató Szűzanya fájdalmát azok értik meg igazán, akik történelmük során az igazságért és a szabadságért megannyi áldozatot hoztak. Mint Márai Sándor írta: „Népek Krisztusa, Magyarország”, aki – Bálint Sándor szavaival – „Árpád megkeresztelkedett hada …az országot, vagyis önnön uraságát, királyságát a Szűzanya tulajdonának és örökségének érezte és vallotta.” Hétfájdalmú Szűzanya búcsújának Eger környékén van a legerősebb hagyománya, ahol a tatárok és törökök elleni harcokban, a Rákóczi-szabadságharcban talán a legtöbben siratták elvesztett fiaikat. A búcsúba induló palócok, matyók, jászok, szlovákok, tótok közül sokan még ma is fekete ruhát vesznek fel, úgy, mint az ünnep kultuszát fenntartó szerviták – Mária szolgái –, akiknek fekete ruhája a Szűzanya örökös gyászára utal. A búcsú erejét a diktatúrák megpróbálták elfojtani, de Eger szőlőművesei megőrizték a hagyományát – azt mondják: „fájdalmasra szednek”, azaz Fájdalmas Anyára befejezik a szüretet.