Jeles napok

A kormány 2001-ben nemzeti gyásznappá nyilvánította október 6-át, dicsőséges szabadságharcunk kegyetlen elfojtásának napját, amikor tizenkét tábornok és egy ezredes feláldozta életét a magyar Golgotán. Kivégzésük napjára virradóan levelet írtak családjuknak, szeretteiknek, és gyóntatójuk gondjára bízták az utolsó üdvözleteket. Damjanich János feleségéhez küldött imájában mintha az egész, eltiport nemzet könyörgése szólalna meg: „Mindenség Ura! Hozzád bocsátom esdeklésemet. A nőmtőli elválás rettentő órájában Te erősítettél engemet; adj erőt továbbra is, oh atyám, hogy a kemény próbát, a becstelen gyalázatos halált, mint férfiú, erőtelten állhassam ki. Hallgasd meg, oh fő Jóság, forró kérésemet! A viadalokban és csatákban Te vezéreltél, oh jó Atyám, Te engedted azokat kiállani, s mentő karod némely kétes harczokban sértetlenül védett meg. – Legyen neved örökkön-örökké áldott. Oltalmazd Mindenható az én különben is szerencsétlen hazámat a további vésztől; lágyítsd szívét az uralkodónak a hátramaradt társak iránti kegyességre, s vezéreld annak akaratát bölcsességeddel a népek javára! Adj erőt, oh Atyám, az én szegény Emiliámnak, hogy ő ama nekem adott szavát: »Sorsát hitének erejével elviselhetni« beválthassa. Áldd meg Aradot, áldd meg a veszedelembe sodrott szegény magyar hazát! Te ismered, oh Uram, az én szívemet, s lépteimnek mindegyike tudva van Nálad. Azok szerint ítélj meg kegyelmesen, s engedj a túlvilágban kegyes elfogadást találhatnom! – Ámen!”