Bűnről bűnre

A bűnügyi krónikákat az ember kellő távolságtartással olvassa. Igen, ott, messze, egy ismeretlennel a dolog megtörténhetett, de velem természetesen ilyesmi nem fordulhat elő. Most azonban, ahogy hallgatom a besenyszögi vadőr családjának drámai éjszakáját, riasztóan közelinek érzem a veszélyt. A nyugalmas kis faluban, ahol egy kocsmában elcsattant pofon is évekig visszhangzott, hetedikén éjjel olyan brutálisan rontottak rá egy békésen alvó családra, amire egyszerűen nincs ésszerű magyarázat. Öt vagy hat csuklyás férfi éjféltájban lekapcsolta a villanyórát a családi házban, és minden teketória nélkül betörték a bejárati ajtót. A gyerekeket az emeletről leparancsolták a földszintre, megkötözték őket, a szájukat beragasztották, ugyanígy tettek az édesanyával is. A vadőr fejéhez pisztolyt szegeztek, és felszólították, hogy nyissa ki a páncélszekrényt, és adja át a fegyvereket, különben meghal! A házigazda engedelmeskedett, mire a rablók a fegyverekkel távoztak.
A rendőrség a nyomozás érdekében nem ad felvilágosítást, így a találgatás a kívülállókra marad. Az ismerősök hívták fel a figyelmet arra, hogy a közelmúltban a vadász férfi az interneten kínált eladásra egy automata puskát, mely iránt volt telefonos érdeklődés. Ugyancsak a környéken lakók figyelték meg azt a gépkocsit is, mely a betörés napján körözött az utcában, ma már gyanítható, hogy felderítés szándékával. A besenyszögihez hasonló brutalitás eddig azért nem volt jellemző az alvilágra: a nyers erőt ritkán használták, főleg „kötelékben” nem támadtak áldozataikra, mivel tudják, minél több elkövető, annál több nyom. A lakásból a fegyvereken kívül semmit nem vittek el, tehát nem valószínű, hogy a haszonra utaztak. Ha viszont a fegyverre volt szükségük, akkor a gyilkos eszköz még egy nagyobb bevetés során is előkerülhet majd.
A módszer mellbevágóan durva, semmi finesz, semmi rafinéria, csak a nyers erőszak. Ettől kezdve egyetlen családi otthon sincs biztonságban!