Jeles napok

Május az ősiségben Földanya – Bika hava, az ókorban a virágok ünnepe – Florália, a kereszténységben az égbe emelkedés – pünkösd hava. Az újkori ünnepekben május a családok hónapja: első vasárnapja anyák napja; második hete a születés hete; 15-e a családok napja; utolsó vasárnapja gyermeknap. Végigkíséri a természet változásait és az emberi élet szakaszait, amit a hagyományos kultúrákban színekkel is jellemeztek: „Amikor még harmaton járt / Mondják, fehér ruhában járt. / Aztán pirosba, kékbe / Végül sírig feketébe.” (Sinka István) A család jövője a gyermek, akinek érkezését kilenc hónapos várakozás előzi meg. Hagyományainkban a magtalanok gyermekáldásért kilenc kedden böjtöltek, és az életet adó istenasszonyhoz, Nagyboldogasszonyhoz, a kereszténységben Szent Annához (Szent Anyához) fohászkodtak. A 9 a számok csúcsa, amely után a számsor kettéhasadva, magasabb szintről kezdődik újra. Ezt mutatja a szám alakja is, amely mint egy emelkedő spirál vagy pelikánmadár, a csúcsról visszahajlik, s önmaga megsértésével táplálja a következő nemzedéket. A gyerek szavunk, a várandós, áldott állapotú édesanya, gyermekvárás öröme kifejezéseink mind egy-egy mágikus hívogatás, a szerelem gyümölcsének, egy családi jövő beteljesülésének szakralitása. A gyermek egy égi küldött, egy aranyalma, ahogy őt egy boldog édesanya látja: „Titkon a kicsikét tartja, / Szépségesét dajkálgatja, / Ápolja az aranyalmát, / Ezüstből való botocskát, / Ölében őt jóllakatja, / Karon ülőt hordozgatja.” (Kalevala)