Jeles napok

Pünkösd (idén május 11.) jelképei ősi hitvilágunk nyárköszöntésének szokásait elevenítik fel. Mint az évkör minden fordulóján (ünnepén), hitvilágunkban pünkösdkor is megnyílik az ég, és ilyenkor, a megtisztulás áldozata árán, a hívők megerősíthetik Istennel a szövetséget, és védelmet kérhetnek az övéiknek. Archaikus imádságainkban, hajnal hasadtával a tisztaszívűek találkozhatnak az égi küldöttekkel: „Gyönyörű szép hajnal, / szépen dicsér az angyal / ébredj lelkem, mert virrad, / hogy mondjunk Máriának, / Boldogságos Szűz Máriának tiszteletet, ámen.” Máshol a madarak az eget és a földet összekötő (szent)lélek-jelképek: „Égen menő szép madár, / de nem madár, szárnyas angyal / Szárnya alatt szent oltár / szent oltárban igaz hit / Igaz hitben Boldogasszony / Kelet felől tekint a Nap / Ott látta az ő szent fiát.” Bálint Sándor gyűjtésében az öreg szegediek szerint „a szél a Szentlélek szájából jön. Nem jó szidni, mert szélhűdés (gutaütés) érheti az embert”. Orbán Balázsra utalva egy szép közösségi szokást írt le: „Széphavas tetején egy Szentlélek tiszteletére emelt kápolna romjainál gyűlt össze Pünkösdkor a kilenc moldvai csángó falu lakossága fehér ruhában, aranyhímzésű fehér zászlókkal, ezt énekelve: „Zeng az erdő, zúg a levele Mária örömére...” Itt találkoztak csíki testvéreikkel. Zászlóikat összeérintve, együtt mentek a (csík)somlyai búcsúra. Visszatérőben az egész nép elkísérte őket a Széphavasig. Itt miséztek, mulattak, s jövő évre találkozást adva egymásnak, elbúcsúzkodtak.”