Van egy történetünk

Méghozzá a legudvariasabbnak tartott országban, Japánban. A szigetország kultúrájának egyik pillére mindig is az előzékenység és a különleges jó modor volt. De vajon ma is így van-e? Aki látja a japán turistacsoportok kíméletlen nyomulását a világ leglátogatottabb helyein, meginoghat e hitében. (E sorok íróját kis híján belökték a vaporettóról a velencei Grand Canale-ba, amikor jobb látószöget kerestek a fotózáshoz. Ugyanilyen erőszakosan taszigálták félre a Mona Lisa elől a Louvre-ban az Európán végigszáguldó szamurájutódok.) De most már otthon is sokaknak szemet szúrt honfitársaik viselkedése. Egy friss felmérés szerint tízből kilencen gondolják úgy, hogy gondok vannak a nyilvános viselkedéssel. Például a tömegközlekedési járműveken. Senki nem adja át a helyét a terhes vagy kisgyermekes nőknek, sem az időseknek, túl hangosan hallgatnak zenét, üvöltöznek a mobiljukba.
A felmérés eredményét látva a jokohamai közlekedési hatóságok létrehoztak egy etikettrendőr csapatot. A nagy kikötővárosban ezentúl a Mosoly-Illem Osztag próbálja jobb belátásra bírni a rosszul viselkedőket. A csoport csupa hatvan feletti rendőrből áll, mert ők még emlékeznek a „régi Japán” etikettjére. De velük járőröznek fiatal testőrök is, akik megvédik az illemőröket, ha udvarias tanácsaikat valaki rossz néven venné. A fiatalokat felállítják az ülésről, ha az idősek vagy a kismamák álldogálnak, lehalkíttatják a hangos zenét, rászólnak a zajosan telefonálókra. Mindnyájan világoszöld egyenruhát viselnek, erről lehet majd őket felismerni. Fegyverük a szép szó lesz, s ha az nem használ – jöhet a nyilvános megszégyenítés.