Évfordulók

Huszadik századi irodalmunk garabonciása a 120 esztendeje született Tersánszky Józsi Jenő (1888–1969) író. Már a neve is azt a bohém csintalanságot sugallja, amely írásaiból árad. Életöröm, hetyke zabolátlanság éppúgy jellemezte társadalmon kívüli figuráit, mint őt magát. Eredeti hangú, különös tehetségére már pályakezdő írásaiban is a legnagyobbak figyeltek fel. Osváth Ernő a Nyugatban közölte novelláit. A Viszontlátásra, drága című háborús kisregénye Ady dicséretét is kivívta: „az ifjú kíméletlen minden szavában író”. Műveiben a szegénység mélyvilága, a háború, a végletes élethelyzetek érzékletes, eleven stílusban jelennek meg. A társadalom perifériáján élő, túlélőkészséggel, vagány életörömmel, természetes agyafúrtsággal megáldott hőseinek többnyire a hétköznapokból kiszorítható, arasznyi boldogság jut. Legnépszerűbb alakja Kakuk Marci, a szeretni való „piaci polgár, magyarán csavargó”. Ez a furcsa szerzet hasonlóan mulatságos fickó, mint alkotója, akinek szintén a szabadság és a függetlenség volt a lételeme. A különc író a találmányaira, a csodacsónakra és a biciklifékre volt büszke, amellett lelkesen furulyázott, tornázott, fütyült, és örökös svájcisapkájában járta a borozókat. Kortársai csodálták a vagabund művészt, aki Illés Endre szerint „valószínűtlen szerénységgel, jókedvvel és nemtörődömséggel remekléseket sípolt elő”. „Virgonc szavak virgonc királya, / Bűvész, tudós, poéta, sámán” – lelkesedett versében Zelk Zoltán. Ódájában Illyés Gyula fényhozó, terepfölverő, teljes emberként magasztalta.