Egy úr az admiralitásról

Volt-e valaha nála okosabb politikus? Mindig tisztán látott, saját értékrendjétől eltántoríthatatlan volt, de jó ügy érdekében mindig tudott kompromisszumot kötni. Megnyerte a második világháborút – s nem nyerte meg az azt követő első választást. Lord Winston Churchill, a XX. század legnagyobb britje, s minden idők egyik legnagyobb államférfiúja. Akit nem nagyon szerettek. Mert nem volt éppenséggel szeretetreméltó természet. És főleg azért, mert mindig igaza volt.
Ha a tévében Churchillről szóló dokumentumfilmet adnak, soha nem mulasztom el megnézni, mert lenyűgöz az egyénisége. Legutóbb a Spektrumon vetítettek egy filmet, ami a második világháború angol miniszterelnökét mutatta be. Aki egy csüggedt és csalódott Nagy-Britanniát tudott felrázni 1940-ben, amikor hatalomra került. Csodálatos beszédeket tartott. Némely mondata szállóigévé vált, mint például: „Nem ígérhetek mást, csak vért, verítéket és könnyeket!” Nem ígért mást, mégis adott. Visszaadta egy nagy nemzet bátorságát és önbecsülését úgy, hogy még a kezdeti kudarcokból is erőt meríthettek. Sokan megírták már – például a mi Faludy Györgyünk –, hogy életük nagy élménye volt látni az angolok viselkedését például a bombázások alatt. A királyi család sem menekült el, az ifjú Erzsébet koronahercegnő pedig  mentőautót vezetve vakmerően cikázott a lángok között.
Churchill pedig olyan volt, ahogy olvasmányélményeink alapján elképzeljük az angol arisztokratát. Ókonzervatív, kolonialista nézetek, ennek megfelelő kinézet: zsakett, keménykalap, szivar, whiskytől piros hajszáleres arc... De hozzá maró humor és könynyed szellemesség. Például: „Mire van szüksége valakinek, hogy politikussá váljon? Arra a képességre, hogy megjósolja, mi fog történni másnap, a következő hónapban, a következő évben  – és utána képes legyen megmagyarázni, miért nem az következett be.” Vagy: „A legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés egy átlagos szavazóval.” „Az államférfi a következő nemzedékre gondol, a politikus csak a következő választásokra.” Mindehhez társult az ördögien okos és gyors észjárás és helyzetfelismerés. Tisztában volt vele, s aztán ki is tapasztalta, hogy Sztálin kicsoda, mégis tudta, hogy vele kell szövetséget kötni, Hitlernek pedig minden békeajánlatát visszautasította.
Aztán nem választották meg, de 1951-ben utoljára mégis. Amikor 91 éves korában meghalt, ezek voltak az utolsó szavai: „Úgy untat ez az egész.”