Magyar fejedelem a lengyel trónon

Somlyón, a főnemesi család ősi, szilágysági birtokhelyén született 475 esztendeje Báthory István (1533–1586) erdélyi fejedelem, Lengyelország királya. Apródéveit Bécsben, fiatalságának legszebb idejét Itáliában töltötte. Passuth László Négy szél Erdélyben című regényében írja: „Valószínűleg Páduában tanulta meg azt a kései humanista, már-már a barokkba hajló latint, melyet oly mesterien használt, különösen lengyel király korában, minthogy nem tudta megtanulni országa nyelvét.” Később váradi kapitány, majd követ lett a császári udvarnál. 1571-ben választották Erdély fejedelmévé. Küzdött a központi hatalom erősítéséért és a Habsburg-terjeszkedés ellen. Nagyszabású politikai tervei közé tartozott a hatalmi törekvéseit szolgáló érdekházasság. A fiúágon kihalt lengyel Jagello-dinasztia örökösét, az özvegy Anna királynét feleségül vette, így jogcímet szerzett a trónra. A lengyel rendek 1576-ban megkoronázták a céltudatos, késő reneszánsz műveltségű politikust. Erdély trónjáról azonban nem mondott le, a legfontosabb ügyekben a Krakkóban székelő erdélyi kancellária útján maga döntött. Lengyel királyként egyetemes európai tényezője lett a kontinentális politikának. Báthory sokat tett a lengyel gazdaság fejlesztéséért, segítette a katolikus egyházat. Legfőbb célját – egy Habsburg- és törökellenes államszövetség létrehozását Magyarország, Lengyelország és Erdély részvételével – nem tudta megvalósítani. A lengyelek egyik legnagyobb királyukat tisztelik benne. Síremléke a krakkói Wawel székesegyház Mária-kápolnájában található.