Meghalni csak hitelesen!

 A közelmúltban azonban kis híján sikerrel járt minden idők legnagyobb honi életbiztosítási csalása: a lebukást az okozta, hogy a „halott” néhányszor kiesett a szerepéből.
A 36 éves F. Sándor számára ez az év katasztrofálisan kezdődött: az unokatesójánál pakolásztak, amikor rádőlt egy súlyos, antik szekrény. Az ereje teljében lévő férfit agyonnyomta a márkás bútordarab, erről boncjegyzőkönyv is készült, mi több, a rendőrség hatósági igazolása is azt erősítette, bizony, nem élünk örökké… Temetés is volt, valahol tán egy fejfa is őrzi a drága halott földi emlékét – aki azonban, dacolva az elmúlással, egy hajdúsági faluban vidáman szeletelte a hosszú karajt a vevőknek. Özvegye a korcsmában pincérkedett, mígnem kisebb problémái akadtak az elszámolással. Nem kellett volna a bevételt nagyvonalúan kezelnie, hiszen a biztosító gálánsan fizetett, mivel az „elhunyt” előrelátóan, 2007 májusában 20 millió forintot érő életbiztosítást kötött. Mintha megérezte volna…
Itt került a képbe a Nemzeti Nyomozó Iroda, melynek munkatársai szépen, türelmesen felgöngyölítették a monstre biztosítási csalás szálait. Ezek szerint nem csak F. Sándor íratta ki magát az élők sorából némi baksisért, de rajta kívül még hatan éltek az ötlettel, akik mindösszesen 160 millió forinttal károsították meg a biztosítót. Természetesen ennyi pénzhez már megfelelő szellemi háttér kellett, volt tehát hamis boncjegyzőkönyv, ilyen-olyan dokumentáció, no és kellett egy „spiritus rector”, aki az egészet levezényelte. T. István biztosítási ügynök az ügyek felében érintett volt valamilyen formában. Egyébként a szekrény által elhalálozott emberünk már Veronából tért haza, hogy megmutassa ismerőseinek szép, új autóját, mikor rajta ütöttek. Jó tapasztalataim alapján előre nevetem, a papíron elhunytak miként fogják magukat az adminisztráció dzsungelén át visszaverekedni az élők sorába?