Nagyezsda, a feleség

Utóbbira jó példa Hitler társa, Eva Braun, aki jóindulatú, kispolgári, rózsaszín cukorhabos, szőke nőcis személyisége, csekély értelmi adottsága folytán képes volt homokba dugott fejjel leélni felnőtt éveit. Az ő alakjával is számos film és könyv foglalkozott, s már különösebb titkokat aligha tartogat az utókor számára.
Nem így Nagyezsda Allilujeva, Sztálin második és egyben utolsó felesége, akinek tragikus sorsáról a hosszú feledés évtizedei után az utóbbi években lebbent fel a fátyol. A Duna Televízió játékfilm-sorozattal, majd dokumentumfilmmel emlékezik meg erről az aszszonyról, talán abból az apropóból is, hogy nemrég halt meg az ő és Sztálin közös, utolsó unokája. Amúgy a diktátor leszármazottjainak sem jutott könnyű élet. (Ámbár lassan már újra érdemnek számít arrafelé rokonságban lenni a sokak által máig legnagyobb orosznak tartott vezérrel, aki a XX. században ismét nagy birodalommá tette Oroszországot. Hogy aztán ennek hány millió orosz élete volt az ára, úgy látszik, nem sokat nyom a latban.)
Nagyezsda sorsa akár egy görög tragédia. Már kislányként rajongott a karizmatikus forradalmárért, akit az ő családja bújtatott a rendőrség elől. Az Allilujev család régi grúz mozgalmár famíliaként feladatának tekintette, hogy mentse az üldözött bolsevikokat. Joszif, illegális nevén Koba akkor még nem  volt megközelíthetetlen bálvány, hanem csak egy minden hájjal megkent, gátlástalan, de vidám, kedves és nőfaló legény. A 16 éves kamasz lány megszökött vele, majd össze is házasodtak, két gyerekük született. A szerény, zárkózott, puritán nő a nyilvánosság előtt sohasem szerepelt, de nem elégítette ki a háziasszonykodás, tanult, olvasott. És egyre döbbentebben nézett körül, mivé lettek álmai, eszményei. Megpróbálta kiutálni férje mellől a velejéig aljas Beriját, sikertelenül. Nem szerette, hogy az emberektől teljesen elkülönülve éltek. Már egyetlen őszinte barátja sem maradt. Megalázta az is, hogy férje orgiákon vett részt, és számolatlanul csalta. Aztán egy nap, 1932-ben írt egy levelet neki, amelyben emberkínzónak nevezte és megátkozta. Majd meghúzta a fejéhez szorított pisztoly ravaszát.
Sztálint állítólag nagyon megviselte a 31 éves asszony halála, nem is nősült meg többé. Azonnal terjedni kezdett a pletyka, hogy ő ölte meg vagy megölette. (Jellemző, hogy a vezér rajongói és követői simán kinézték belőle mindkét lehetőséget.) Egyik sem igaz. De valahogy rokonszenvesebb is az a lehetőség, hogy Nagyezsda, amikor már tisztán látta, kivel él együtt, a számára egyetlen lehetséges megoldást választotta. S ezután már senki és semmi nem fékezhette meg Sztálint.