Bűn, amit nem lehet jóvátenni

A férfi 2000-ben ismerkedett meg egy Bács-Kiskun megyei aszszonnyal, akivel élettársi kapcsolatra lépett. A családban élt a nő két gyermekkorú lánya is, közülük a 12 esztendősre vetett szemet először a nevelőapa. A kislányt megerőszakolta, aki sikoltozva tűrte a kegyetlenkedést, ilyenkor a férfi befogta a száját. Volt, amikor orális „szolgáltatásra” kényszerítette nevelt lányát, de a kisebbik húgnak is kijutott a perverz játékokból… A borzalmas családi fertőnek akkor lett vége, amikor K. István 2003-ban Hatvanba költözött. Ott kezdett „új életet” – immár a saját, 11 esztendős, vér szerinti kislányával. Közben a módszerei is durvultak, így a kislánynak megváltás volt, amikor a nagyszülőkhöz költöztek Ecsédre. A köztiszteletben álló polgárőr –  merthogy az is volt K. István a településen – itt sem tagadta meg magát. A kislánya barátnőire vetett szemet, közülük is négyet csalt be egy romos házba gyerekes mesével, ahol aztán a brutális történet folytatódott. A bántalmazott kislányok aztán egy ízben „világgá mentek”, a rendőrök megtalálták őket, és ekkor derült fény a szökésük okára.
A polgárőrök természetesen kizárták soraikból a férfit, ám a közeli ismerősei mind a mai napig fenntartással fogadják a gyerekek állításait, egyesek úgy vélekednek, a „jóságos Pista bácsi” ellen valamelyik nőismerőse sző összeesküvést, hogy börtönbe juttassa. A bírósági tárgyalás közeledik, ahol a tanúk olyan fiatal lányok lesznek, akik életük végéig hordozzák majd zaklatott gyermekkoruk emlékeit. Ez az a bűncselekmény, amit semmiféle kárpótlással nem lehet jóvátenni!